A Brooklynban élő Riley kézzel szőtt kárpitjain általában szelfiket ábrázol, melyeken felfedi saját, tetoválásokkal teli testét valamilyen intim helyzetben, például a fürdő- vagy a hálószobában, de az arcát nem ábrázolja, emiatt kettős hatást ér el. Egyrészt a néző könnyebben azonosulhat vele, másrészt a képei még elidegenítőbb érzetet keltenek. A kiállításon látható művein a tükörből fotózza magát, felfedve a bőrén látható tetovált motívumokat, míg egy másik alkotáson maga előtt tartja a Big Bird (Nagy madár) nevű szereplőt a Szezám utca nevű bábsorozatból.
Kárándi Mónika olajképein nyoma sincs embereknek, ám a sötét helyeken ábrázolt növények nagyon is emberiek. Az egyik kép „főszereplője” például kivágott fák törzsei között áll, miközben hosszú, behajlított leveleivel védeni próbálja magát, mert mögötte erdőtűz tombol. – Ezeket a képeket egy utazásélmény ihlette. - Szeptemberben Görögországban nyaraltunk, és amikor átutaztunk egy szigetre, és a hegyoldalon a naplementét néztem, megláttam egy sötét, testes valamit az égen, amit megszíneztek a lemenő nap sugarai. Nagyon szép látvány volt, de később, az éjszaka közepén kaptuk a riasztást, hogy erdőtűz van a szomszédos szigeten. Ekkor döbbentem rá, hogy amit annyira esztétikusnak láttam, az valójában füst volt – mondta lapunknak a művész, aki az új képein is ezt a tapasztalatot akarta átadni, vagyis hogy mennyire közömbös és önző tud lenni az ember még a veszély közelében is.
A képein a növény neve amúgy a csodálatos velvícsia (Welwitschia mirabilis), mely Kárándi Mónika művészetében visszatérő motívum. Nem hiába választotta ezt a növényt, az ugyanis olyan mint egy, a nagyvilágban létező egyén, mivel Dél-Afrikában, a Namíb-sivatagban éldegél, ráadásul egyedül a homokban. És bár hosszú levelei az idők során rojtosodnak, ő egy igaz túlélő, akár száz-kétszáz évig is bírja.
Infó: Deep Inside in the Safest Place. Kurátor: Bencze Péter. Longtermhandstand. Budapest, I. kerület, Mészáros utca 38. Megtekinthető 2015. március 15-ig
