Az építményadó Földvár és Tihany, a telekadó Siófok legfrekventáltabb részein a legmagasabb, a legtöbb kommunális adót pedig Örvényesen és Keszthelyen kell fizetni a balatoni településeken – derült ki lapunk gyűjtéséből, amely arra is rávilágított: sok településen az utóbbi években drasztikusan emelték az ingatlan-, még inkább a nyaralótulajdonosok terheit. Nem véletlen, hogy egyre fontosabbá váltak a tóparti önkormányzatok számára a helyi adóbevételek: a lapunk által vizsgált 40 – érdemi Balaton-parttal rendelkező – település közül 28 kénytelen szolidaritási hozzájárulást fizetni.
Ez a 28 település összesen 2,5 milliárdot utal ezen a címen a költségvetésbe. Az idén a legtöbbet, 873 milliót Siófoktól vesz el az állam – itt négy év alatt cirka 100 millióval nőtt az elvárt összeg nagysága. Balatonfürednek 400, Keszthelynek 358 millióról kell lemondania, Balatonfűzfő, Balatonlelle és Balatonboglár több mint százmilliós befizetés előtt áll, de olyan kistelepüléseknek is fizetnie kell, mint a 900 fő körüli Balatonmáriafürdő (3 millió) és Szigliget (1,8 millió), a bő 700 lakosú Balatonakali pedig 2,6 milliót kénytelen utalni az államnak. A 650 állandó lakosú Szántód 58 milliót kénytelen utalni az államnak.
Mélyen a zsebbe
A kieső bevételt helyi adókkal kénytelenek pótolni az önkormányzatok, amelyek – mint az lapunk vizsgálatából kiderült –, a terhek nagyobb részét az üdülővendégekkel próbálják megfizettetni, a legegyszerűbb pedig az ingatlanokat megadóztatni. A települések jelentős része erősen differenciál a helyi lakosok és az nyaralótulajdonosok között: míg előbbiek sokszor rengeteg könnyítést, illetve adómentességet élveznek, addig a nem életvitelszerűen a településeken tartózkodóknak mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk ingatlanjaik adója miatt.
A különbség sokszor százezrekre rúghat. Tihany Óvár részén például egy 100 négyzetméteres nyaralóért és egy ugyanekkora helyi ingatlanért egyaránt 239 ezer forintot kell leszurkolni, ám a település más területein egy méretében ezekkel azonos ház lakói adómentesek, az üdülőtulajdonos viszont 179 ezret fizet az idei évtől.
A tóparti ingatlanokra kirótt összegek jellemzően a koronavírus óta emelkedtek meg látványosan, miután a veszélyhelyzetre hivatkozva a kormány elvont több helyi bevételt is az önkormányzatoktól. Több helyen egy évtized után emelték a kirótt terheket, Balatonfenyvesen például 2008 és 2022 között nem változott a mértékük, Balatonvilágoson pedig 2000-2020 között maradt állandó a telekadó a település egyik övezetében, mígnem végül kénytelenek voltak emelni.
Életben maradni nem elég
Jól mutatja az ország gazdasági helyzetének alakulását, illetve a településeknek járó állami normatíva reálérték-csökkenését, valamint a mind nagyobb, szolidaritási hozzájárulásnak nevezett kormányzati sarcot, hogy az elmúlt másfél évben a helyi testületek egy része kénytelen volt ismét az adókat emelni: 10-30 százalékkal nőttek elsősorban az üdülőtulajdonosok terhei. Több helyen a koronavírus előtti adók másfélszeresét kell fizetni.
– Sokatmondó, hogy 2011-től tíz éven át csak egyszer emeltünk a helyi adókon, az elmúlt öt évben viszont kétszer is kénytelenek voltunk növelni azokat. Ha nem tesszük, nem éltük volna túl a Covid-19 alatt bejelentett kormányzati elvonásokat. Elvették a gépjárműadó ránk eső részét, ingyenessé tették a parkolást, amit még elviseltünk volna, de az iparűzési adó szüneteltetése, valamint az idegenforgalmi adó felfüggesztése, s az utána járó állami támogatás előbb csak késleltetett kifizetése, majd végleges elvonása 25 százalékos bevételkiesést jelentett. Emiatt csaknem csődközelbe került az önkormányzat – mondta egy tóparti település polgármestere, majd úgy folytatta: – Nem volt más lehetőségünk, drasztikusan hozzá kellett nyúlni a helyi adókhoz, mert nemcsak életben maradni, de fejleszteni is akartunk. Az ingatlanok közel 80 százaléka nyaraló, vagyis sokkal nagyobb infrastruktúrát kell kezelnünk, mint amekkorát az állandó lakosság használ, s pláne fenn bír tartani, így logikus, hogy az üdülőtulajdonosokra hárítjuk a különbséget: hiába csak heteket vagy néhány hónapot töltenek itt, attól azokat a településrészeket is ugyanúgy gondozzuk, fenntartjuk, mint az állandóan lakottakat: tulajdonképpen egy ötször nagyobb falut üzemeltetünk, mint amit „használunk”, miért a helyiek fizessék az óriási pluszkülönbözetet?
Balatoni legek
Az életvitelszerűen az adott településen élők közül a Balatonföldvár tóparti részén ingatlannal rendelkezőknek a legmagasabb a telekadója, négyzetméterenként akár 800 forintot is fizethetnek. A nyaralók esetében a Siófok legelitebb partszakaszán kell a legtöbb telekadót, négyzetméterenként 1170 forintot fizetni. A helyiek számára a már Ábrahámhegyen a legmagasabb az építményadó, nekik 660 forint egy négyzetméter, az üdülőtulajoknak Balatonföldvár – és Tihany legfrekventáltabb részein a medencés ingatlanoknál – viszont 2900 forint az ugyanekkora egységre jutó teher. Az egységesen fizetendő építményadók közül a vonyarcvashegyi a legolcsóbb, 500 forint négyzetméterenként. A csak helyi lakosokra kiróható kommunális adó az Örvényes legjobb részén ingatlannal rendelkezők számára lett megállapítva, nekik 39,6 ezer forintot kell évente fizetniük, ennél nem sokkal marad el Keszthely elitrésze, ahol 36 ezret kell befizetni.
A legtöbb helyen hasonló a gondolkodásmód, a tóparti települések közül 18-ban ugyanis a helyieket nem terheli telek- és építményadó sem, számukra az önkormányzatok 11 helyen vetettek ki kommunális adót, mely azonban mértékében jelentősen elmarad az üdülőtulajdonosok terheitől. Balatonfenyvesen például egy 500 négyzetméteres telken álló 100 négyzetméteres ház után egy helyi 10 ezer forint kommunális adót fizet, míg ugyanilyen paraméterekkel egy nyaralótulajdonos 90 ezret.
A saját ingatlanjaikban üdülő vendégek építményadót mindenütt kénytelenek fizetni, a települések cirka felében viszont a telekadó alól – bizonyos területnagyság alatt – mentesülhetnek, ezzel szemben mindössze féltucat önkormányzat vette a bátorságot, hogy telek- és építményadóval is sújtsa a helyi lakosokat. Ábrahámhegy az egyetlen település a tónál, ahol nem tesznek különbséget az állandó lakosok és a nyaralók között, s mindenkinek ugyanakkora négyzetméterenkénti árat kell fizetnie.
Százszoros bevételnövekedés
Tiszafüreden, a Tisza-tó „fővárosában” az építményadó aszerint változik, hogy központi helyen vagy a város távolabbi pontján helyezkedik-e el az ingatlan, 600, illetve 300 forintot kell fizetni négyzetméterenként. (Az életvitelszerűen helyben élők 150 négyzetméterig adómentesek.) Ebből az adónemből tavaly 94,6 millió bevételre tett szert a város, miközben a Covid előtti utolsó évben az építményadóból 53,75 millió folyt be. Az idén négyzetméterenként 20-100 forintos telekadóból 49,5 milliót szedtek be tavaly, míg a koronavírus előtt 429 ezret.
A Velencei-tó nyaralórészén mindössze két település osztozik. A 12,5 ezres Gárdonyban – ahol az idén 8,7 milliós szolidaritási adót kell befizetnie az önkormányzatnak – a helybéliek adója sávosan változik. Egy maximum 50 négyzetméteres lakás építményadója 300 forint négyzetméterenként, innentől 50 négyzetméterenként pluszdíjat kell fizetni. Az üdülőkre egységesen négyzetméterenként 900 forintos adót határozott meg a városvezetés. A telekadó is triplája az üdülőövezetben ingatlannal rendelkezőknek, mint Gárdony más részein: előbbiek 90, utóbbiak 30 forintot fizethetnek négyzetméterenként. A 7,5 ezres Velencén a helyiek a telekadó alól mentességet kaphatnak, az építményadójuk pedig 150-500 forint négyzetméterenként. Ezzel szemben az üdülőtulajdonosok településrésztől függően 40-200 forintos telekadóval és kvadrátméterenként 650-1400 forintos építményadóval kell, hogy számoljanak, vagyis ugyanazon a helyen négyszer többet kénytelenek fizetni egy ugyanakkora ingatlanért.
Gárdonyban 2011 óta nem változott az érintett adók mértéke, Velencén viszont 20-35 százalékkal többet kell fizetni 2021 óta. - DOROS JUDIT, VAS ANDRÁS
