Kapkodhatják a fejüket a nyugdíjasok milliói, ahogy egyfelől a Tisza Párt, másfelől Orbán nemrég elhangzott ígéreteit mérlegelik. Látszik, hogy minél nagyobb a tét, annál nagyobbakat próbálnak a pártok mondani. A valóságban azonban éppen a legfontosabb kérdésről nem beszél senki.
Egy dologban persze nincs vita: mindenki fogadkozik, hogy „megvédi” a 13. havi nyugdíjat. Ezen kívül hallottunk például – közelebbről nem kifejtett – „kiegészítő nyugdíjról” a méltó élethez, a másik oldalról pedig áfa-visszatérítésről is.
Éppen csak azt nem halljuk, valóban meg akarja-e valaki állítani a nyugdíjasok elszegényedését. Ha továbbra is csak a hivatalos inflációhoz kötik a nyugdíjak emelését, megállíthatatlan a leszakadás a bérből élőkhöz képest, és tágul a szakadék a „régi” és „friss” nyugdíjasok között. Vajon miért nem akarnak ehhez hozzányúlni?
A 13. havi nyugdíjjal is baj van. Régóta tudjuk, hogy ez így mélységesen igazságtalan és pazarló. Aki félmilliós nyugdíjat kap, újabb félmilliós ajándékban részesül, miközben a másik oldalon a lélegeztetőgépen tengődő kisnyugdíjasoknak nem érkezik valódi segítség: nekik éppen csak egy kis alamizsna jut. Mivel ez a 13. havi nem járulékfizetéssel fedezett összeg, hanem politikai ajándék, legalább egy évben egyszer egy kissé helyre kellene billenteni a mérleget: minden magyar nyugdíjas kapja meg az átlagnyugdíjat. A jómódúaknak ez a negyedmilliós összeg is ajándék, legyenek vele elégedettek – a nyomorgóknak viszont kincset érne.
A propagandával nem megvásárolható nyugdíjasok várják a valódi ajánlatokat.
A szerző újságíró.
