A Szépművészeti Múzeum Reneszánsz Csarnokában zenekar, táncosok és több száz erre az estére jegyet váltó látogató. Ebben az impozáns térben indul a Textúra tizedik előadása. Az elmúlt években több ilyen produkciót is láttam, de már akkor is meglepett, hogy mennyire nyitott a közönség a különböző művészeti ágak találkozására. Volt olyan év, amikor a Nemzeti Galériában tartották az előadást, de a legtöbbször a Szépművészetiben. Az alapötlet, hogy kortárs írók írjanak négy-öt ezernyi karakter szöveget egyes műtárgyakhoz. Most, a tizedik jubileumi Textúrára a korábbi produkciókból válogattak ki tízet. Nagyon ritkán érezhető, hogy a különböző művészeti ágak képviselői valóban képesek egymást inspirálni. Ez a sorozat viszont azt bizonyítja, hogy ez igenis megtörténhet.
A Reneszánsz Csarnokban jeles táncművészek indítják az estet. Feketében „mozgó szobrokként” táncolnak (Koreográfus: Bodor Johanna). Olyan, mintha improvizálnának, a szabadság sugárzik a mozdulataikból. Oldalt egy néhány fős zenekar kíséri őket. (Zeneszerző: Bocsárdi Magor). A csarnok erkélyéről ránk néznek azok a színészek, mind a tízen, akik majd előadják az adott műtárgy ihlette írást. Mindannyian nagyon elegánsak, mintha egy ünnepi estélyre érkeztek volna. (Látványtervező: Remete Kriszta). Aztán, amikor véget ér az est előjátéka, minden táncos felmutat egy ábrát. A bejáratnál kaptunk egy minden részletet tartalmazó leporellót, rajta egy ábrával. Azt a táncost kell követnünk, aki a papírunkon látható ábránkat felmutatja. Az én ábrám a virág. Tíz csoportra oszlunk. Alkalmi nézőtársaimmal követem Haraszti Adrienn táncost, aki olykor be is kapcsolódik az adott produkcióba, máskor csak irányít bennünket, figyel, jelen van, amikor várakoznunk kell az egyik helyszín előtt, megmutat egy légzőgyakorlatot, meg is tanít rá minket és elmeséli, hogy a gyakorlat a világhírű táncos Isadora Duncan nevéhez köthető.
A kortárs szövegek szerzői között találjuk Rakovszky Zsuzsát (két írással is) Esterházy Pétert, Závada Pált, Háy Jánost, Dragomán Györgyöt, Szécsi Noémit. Az ihlető műtárgyak a legkülönbözőbb korokból valók, az ókori Erósz torzótól, Galántai György Lépésváltás című, 1989-ben született szobráig.
Az est rendezője Valló Péter, aki most negyedik alkalommal vesz részt a sorozatban, a szövegek gondozója Kovács Kriszta dramaturg. A színészeket ők is választották, vonzó a névsor, többek között Hegedűs D. Géza, Gyabronka József, Sághy Tamás, Schneider Zoltán, Mészáros Máté, Sodró Eliza, Szász Júlia, Nagy-Kálózy Eszter, Söptei Andrea, Vándor Éva, Csőre Gábor, Szikszai Rémusz, Márkus Luca, Mészáros Blanka, Nagypál Gábor és Kovács Krisztián. Vannak, akik a kényszerű egyeztetés miatt váltják egymást a különböző estéken.
Az egyik kedvenc történetem Durica Katarina Kairó Tours című írása, amelyet Hegyi Barbarával váltva Pálfi Kata ad elő a Szépművészeti Múzeum Ókori Egyiptom gyűjteményének egyik sztéléje közelében. Egy Egyiptomba utazó hölgy kalandját meséli el bölcs iróniával és nevettető szarkazmussal vegyítve.
A másik kedvencemet Porogi Ádám mondja el. Bortnyik Sándor 1924-ben festett Zöld szamár című műve Kemény Istvánt ihlette meg. A bravúrosan játékos versben a képen szereplő szamár moderátorként szólítja meg a festmény különböző szereplőit és elemeit. És ez jóval több, mint egy szamárordítás - ez is szóba kerül egyébként.
A Textúra inspiráló kaland mindazoknak, akik nyitottak a rendhagyóra és arra is vállalkoznak, hogy több mint két órán át részt vegyenek egy múzeumi keretek között megvalósuló, csábító összművészeti akcióban.
Infó: Jubileumi Textúra 2025. Szépművészeti Múzeum. Rendező: Valló Péter. További előadások: 2025. március 7., 11., 17., 21., 28.
