Bár a nőnap kapcsán minden hölgyet megillet az ünneplés, ha a magyarország munkaerőpiaci helyzetüket vizsgáljuk, akkor nem igazán van rá okunk. A KSH legfrissebb, 2023-as adatai szerint, a nők és a férfiak havi bruttó átlagkeresete között 15,5 százaléknyi eltérés volt a férfiak javára, ami 2019 óta lényegében semmit sem változott. Amennyiben az órabéreket nézzük (tíz főnél nagyobb szervezetek esetében), még elkeserítőbb a kép: a nők lemaradása 18,5 százalék. Egy ügyben érdemes az Eurostat 2023-as adatait is mérlegre tenni, az uniós statisztika szerint az órabérekben a magyar a nők elmaradása 17,8 százalék volt a férfiakhoz képest. Ez a közösség tagállamai között a 4. legrosszabb. Az EU-ban az átlagos eltérés 12 százalék.
Az európai adatsorokból az is kiolvasható, hogy a nemek közötti bérszakadék mérsékeltebb a munkaerőpiacra újonnan belépők körében. Ennek egyik magyarázata, hogy a nők szakmai karrierjüket sokszor megszakítják a gyermekvállalás miatt. Ez látszik abból is, ha a korosztályos bontást nézzük. Magyarországon a legfiatalabb, 25 év alatti nőknél az órabérek közötti különbség „csak” 7,1 százalék, amivel az európai középmezőnyhöz tartozunk, ám a 35 és 44 év közöttieknél már 22,1 százalék, ami a második legrosszabb az uniós országok összevetésében.
A gyermekvállalás után a munkaerőpiacra visszatérő édesanyák jövedelmi helyzete kiábrándító, csaknem negyedével kisebb bérre számíthatnak, mint férfi pályatársaik.
A számokból az is kiderül, hogy míg 2022-ben a magánszektorban az eltérés magasabb volt, mint a közszférában, addig 2023-ra ez megfordult. Ilyen felállás az adatot szolgáltató országok közül csak nálunk és Szlovéniában van. A közszférában mért, a nőket érintő átlagos bérhátrány pedig itthon ijesztően nagy, 19,7 százalék, ami a teljes Európai Unió legnagyobb különbsége. Ez azért is elszomorító, mert az egyensúly megteremtésében éppen az államnak kellene jó példát mutathatnia. Ráadásul az adat az állam nőkkel szembeni rendkívül kétszínű "bánásmódját" is láthatóvá teszi. Míg a propagandagépezet a két és háromgyermekes anyák adókedvezményét harsogja, addig az unión belül az élen járnak abban, hogy a női társadalmat másodvonalbeli szerepben konzerválják.
A nők karrierjének rendkívül érzékeny területe a gyermekvállalás és az azt követő visszatérés a munkaerőpiacra – mutatott rá az előbbiekben már érintett neuralgikus pontra Nógrádi József. Az egyik legnagyobb hazai munkaerőkölcsönző, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója kifejtette; a gyermekvállalást követően a nők sokszor sokkal nagyobb kompromisszumot kötnek a kelleténél a végzettségüknek megfelelő pozíció és jövedelem terén. Ennek oka, hogy számos alkalommal nincs is hová visszatérniük, így a pályáját egy édesanya gyerekvállalás után szinte a nulláról indítja újra.
Tízből négy szülési szabadságról visszatérő nő került élete során olyan helyzetbe, hogy nem vette vissza a munkáltatója, pedig a hatályos jogszabályok alapján ez kötelező lenne
– ezt már Tüzes Imre, a Profession.hu üzletfejlesztési igazgatója fejtette ki lapunknak. A munkavállalók jelentős részének nincs pontos képe a jogairól és lehetőségeiről, míg a munkáltatókat sokszor felkészületlenül éri, amikor egy alkalmazott bejelenti, hogy gyermeket vár. A helyzetet mindenképpen nehezíti, hogy a gyermekvállalás körüli éveket számos helyen átlengi egy kedvezőtlen előítélet. Amíg a családalapítás előtt van egy hölgy addig azért, mert bizonytalannak érzik a hosszútávú elköteleződését, míg a visszatérés után a napi 8 órás rendelkezésre állás esetleges sérülése miatt néznek rá bizonytalanul.
Évekig is tarthat a visszatérés
A Népszava több női olvasót is megkeresett, a gyermekvállalás utáni, a munkaerőpiacra való visszatérés tapasztalatai kapcsán. Válaszadóink rendre az állásinterjús élményeiket említették. Kifejtették, hogy már itt problémába ütköznek. Addig nincs nagy gond, amíg - valamilyen módon - nem derül ki, hogy jelenleg gyermek mellett otthon van. Amint ez az információ az „asztalra kerül”, a hangulat érdemben megváltozik – mondták. Akadt olyan nyilatkozónk, aki jelezte, immár 4,5 éve álláskereső, s „lát összefüggést a hosszú álláskeresés és a fiatal anyukai lét között”. Egyikük hozzátette a visszatérést egyáltalán nem segíti a részmunkaidős lehetőségek rendkívül korlátozott száma. Ezek nélkül egy visszatérő anyuka szinte eleve vert helyzetben van - mondta.
Nehezített pálya
Noha a közép-kelet-európai országokban a diplomások több mint 60 százaléka nő, az összes menedzsernek alig 37 százaléka kerül ki közülük. A nők a régió vezetői pozíciónak körülbelül egyötödét és a vezérigazgatói pozícióknak csupán 8 százalékát töltik be. A legnagyobb közép-kelet-európai vállalatok 44 százalékában pedig egyetlen nő sem tölt be vezető szerepet - ismertette Tüzes Imre, a McKinsey egy vonatkozó kutatását. A felmérés szerint a hölgyek 28 százaléka azt nyilatkozta, hogy neme miatt nehezebb megszerezni a fizetésemelést vagy az előléptetést is. Míg a férfiak 66 százaléka bízott abban, hogy el tud jutni a legfelsőbb vezető pozícióba, addig a hölgyeknek csak 62 százaléka gondolta így – mutatott rá Tüzes Imre. Összességében a kutatás megállapítja a régióval kapcsolatban, hogy a nők munkaerőpiaci részvételének növelése jelentős mértékben hozzájárulna a közép-kelet-európai munkaerőhiány megoldásához. Ezt a hiányt bőven kitöltené a felmérés szerint az a mintegy 2,5 millió nő, akik potenciálisan csatlakoznának a munkaerőhöz, ha a közép-kelet-európai országok erőfeszítéseket tennének a nemek közötti szakadékok megszüntetésére.
