„Gyermekgyógyász vagyok, és mindennap szembesülök azzal, hogy nem lehet megszervezni a beteg kivizsgálását”

Ha tényleg ezt mondta, akkor vagy viccelt vagy teljesen hülye - reagált a szombati orvoskamarai demonstrációra igyekezve az Alkotmány utca sarkán egy középkorú férfi, amikor azt firtatom, beállt-e az ellenzéknek kampányolni. A rendezvény előtti napon és még szombaton ugyanis Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár közösségi videójában arra figyelmeztetett, hogy miközben a kormányzat emelte a béreket, javítja az ellátás feltételeit, a Magyar Orvosi Kamara politikai akciókat szervez és plakátolgat. Azaz a köztestület beállt az ellenzéknek kampányolni.

A férfi, mielőtt továbblépne,

Szerinte az államtitkárnak meg kellene értenie, hogy az ellátórendszer tovább nem feszíthető, nincs tovább, és „ideje lenne kormányozniuk!”

Közös kiállás egy jobb egészségügyért címmel szervezett demonstrációt a fővárosba a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Orvosok Szakszervezete. A tüntetésre vártak mindenkit, aki tenne valamit a saját egészségért, illetve a jobb ellátásért. Az államtitkári fricskára amúgy Svéd Tamás, a MOK főtitkára lapunknak adott interjújában már hetekkel ezelőtt úgy reagált: „semmi akadálya annak, hogy az orvosokat és betegeket segítő javaslatainkat a kormánypártok a nevükre vegyék.” A tömegben próbáltuk felfedezni Takács Pétert is, de őt nem láttuk. Pedig a tíz évvel ezelőtti hasonló nagy egészségügyi demonstráción Zombor Gábor akkori ágazati államtitkár odaállt a béremelést, és a jobb munkakörülményeket követelők elé azzal: önöknek mindenben igazuk van! Őt akkor ezért megünnepelték.

Az Alkotmány utca sarkán videós stábok próbálják megszólítani a járókelőket, de képpel, névvel nemigen áll kötélnek nekik senki. Egyre nagyobb csoportokban jönnek a szimpatizánsok, leendő betegek, orvosok, ápolók. A tér széléhez érve előkerülnek a házi gyártású táblák: „Az egészségügy nem luxus”, „Az életünk nem játék!”

– Gyermekgyógyász vagyok, és mindennap szembesülök azzal, hogy nem lehet megszervezni a beteg kivizsgálását – mondja egy orvosnő, aki azt is hozzáteszi, örülne, ha nem lenne beazonosítható, ugyanis állami kórházban dolgozik. – Legutóbb, a múlt héten egy néhány hónapos páciensemnek legkorábbra szeptemberre tudtam csak megszervezni az ultrahang vizsgálatát. Szégyelltem, de azt kértem a szülőktől, próbálják magánúton elintézni. Ők megtehették. Arra pedig, hogy mai kiállása jelenti-e azt, hogy az ellenzéket segítené, az orvosnő csak annyit mondott: aki ma ide jött a térre, az az emberek malmára hajtja a vizet. Azért jött, hogy aki fizeti a tb-t, meg végigdolgozott egy életet, vagy lehet, hogy még csak gyerek, emberhez méltó ellátásban részesülhessen.

- Azért vagyunk itt, mert egyszerűen elegünk van – mondja egy idős pár, szinte egyszerre, miközben a demonstráció kezdésére várakozunk. Szegedről jöttek, nyugdíjasok, még nem volt komoly egészségi problémájuk, de hallottak róla, hogy mennyire nehéz megfelelő ellátáshoz jutni. Például, amikor a nászasszonyuknak kardiológiai problémája adódott, hónapok múlva akarták csak fogadni, magánba is egy hetet kellett várnia, mert a nehézségek miatt már annyian kényszerülnek oda.

A téren a várakozóknak az aHang fővárosi aktivistái papírdobozokból egy óriás jengát építettek. Ez az a játék, amelynek óriástornyából úgy kell egy-egy elemet kivenni, hogy a nagy építmény ne omoljon le. Az itteni jenga-alkotó dobozokra egészségügyi foglalkozásokat írtak – gyógytornász, adminisztrátor, orvos, ápoló, dietetikus, mentőtiszt. Egy-két elem mozdításakor, éppúgy, mint a valódi ellátórendszerben, ha hiányoznak a dolgozók, a jenga folyton darabjaira hullott.

Jöttek a beszédek. Elsőként Svéd Tamás, a MOK főtitkára lépett színpadra, megköszönte, hogy ennyien eljöttek. Szerinte ez egy politikamentes esemény, mert nincsen jobb- és baloldali egészség.

- Drága az életünk, szeretnénk, ha tovább tartana – fogalmazott Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke, aki kevesellte az egészségügyre fordított összeget. Emlékeztetett arra is, hogy a magyar kormány erre a célra az uniós átlag felét költi, és idén még kevesebb jut az ellátásokra. A rendezvényen, miután a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara távol maradt, ő szólt a szakdolgozók, ápolók nevében, noha maga közgazdász. Ő arról is beszélt, hogy mennyire túlterheltek, kizsigereltek az ágyak mellett dolgozók, akik akár heti 72 órát is dolgoznak, úgy, hogy sokszor a pótlékot sem kapják meg.

Közben a téren egyre nőtt a tömeg, a metróból szinte folyamatosan érkeznek újabb és újabb csoportok. Egy középkorú nő azt mondta: ő most jött a Lurdy házból, a szakdolgozói kamara nőnapi rendezvényéről, Péter Sramek koncertjét hagyta ott. Kínos – mondta - nagyon kínos, hogy a kamarája nincs itt. Sodró Eliza színésznő a színpadon egy 43 éves nő üzenetét olvasta fel, a szöveg írója egyik gyermekét elveszítette, másik két gyermekét pedig császármetszéssel hozta a világra. Levelében arról írt, hogy az egészségügy nem az orvosoké, nem az ápolóké, hanem azoké, akik mindennap fizetnek érte. Gryllus Dorka színésznő, mint mondta, azért jött ide, mert az orvosok hívták, azok, akik mindig elmentek hozzá is, ha ő hívta őket.

„Az egészségre fordított kiadás nem luxusköltés, hanem befektetés. Befektetés abba, hogy egészségben neveljük fel gyermekeinket. Befektetés abba, hogy az unoka mellett legyen nagyszülő” - mondta a színpadról Srádi Péter, a Magyar Orvosok Szakszervezetének vezetője, aki azt is hozzátette: ha bizonyos betegségekben idő előtt halunk meg, az nem azért van, mert az orvosok nem végzik megfelelően a munkájukat, hanem azért, mert kevesen vannak, és nem megfelelő körülmények között dolgoznak. Beszélt arról is, hogy a „magyar egészségügy, olyan, mint a spirálzuhanásba kezdett repülő”, naponta kell szembesülni azzal, hogy alapvető eszközök hiányoznak, és nincs elég ápoló.

Mire Hábetler András háziorvos, operaénekes a színpadra lép, a teret teljesen megtöltötték a demonstrálók. „Elképesztően sokan vagyunk! Mégiscsak van szolidaritás ebben az országban!” – mondta a tömeg láttán, majd egy kis élettörténetet mesél. Arról, hogy kis kitérővel, négy évvel ezelőtt, 51 évesen kezdett újra praktizálni. Az orvosláshoz való visszatérésben erős motivációja volt a 2018-ban felismert veserákja. „Óriási szerencsém volt, mert a Covid-19 előtt két héttel az ország egyik legjobb vesespecialistája megműtött. És most itt vagyok, ez egy csoda” – mondta. Ám, ha nem lettek volna ilyen kapcsolatai, sokkal lassabban járta volna be a betegutat, és két héttel később már nem műtötték volna meg. Beszélt arról is, hogy orvosként is látja, hogy aki bekerül a rendszerbe, azt hogyan fosztják meg emberi méltóságától. Amikor a sürgősségin egy éjszaka kiléptem a váróba, „égett a pofám”, azt láttam, hogy az emberek kénytelenek szorult helyzetükben szó nélkül tűrni a több órást várakozást. 

Hábetler András a szakdolgozók bérére utalva elmesélte, hogy az egyik „édes” asszisztense, ha nincs sok beteg, olykor elalszik a munkaideje alatt. Ő ezért nem szól, nem ébreszti fel, hadd aludjon kicsit. A nála végzett munkán kívül ugyanis még három állása van, és ahhoz, hogy megéljen, minden hónap második felében elmegy még vérplazmát is adni.

Álmos Péter, a MOK elnöke utolsó szónokként lép a színpadra. Ő arról beszél, hogy „az egészség nem kiváltság, hanem alapjog, de elveszett a bizalom abban, hogy az ellátás elérhető lesz, amikor szükség lesz rá. S ezt a kiszolgáltatottságot a rendszerben dolgozók is átélik. A bizonytalanság lett a mi közös valóságunk”. Szerinte az állami egészségügy színvonala egyértelműen esik, a szolgáltatások nem érik el az elfogadható szintet. „Ne engedjük, hogy az állam magára hagyja a lakosságot, kivonuljon az egészségügyből, hogy a jól ismert profitérdek felülírja az emberséget”. Végül azt mondja a tüntetőknek: az egészségügy nem lehet politikai játszmák része, mert ez az önök bőrére megy! Hosszan tapsolt a tömeg.

A rendezvény alatt a parlament oldalában végig ott voltak a készenléti rendőrök.