Balatoni tetthelyek - interjú az életműdíjas krimiíró Kellei Györggyel

A krimijei többsége a Balatonnál játszódik, maga is szinte egész életében „a magyar tenger” mellett élt, a 2022-es, Kék­üveg nyár című gyűjteményes kötete olyan írókkal, költőkkel foglalkozik, akik alkotásaikkal valamilyen módon a tájhoz kötődnek. A balatoniság életforma?

Számomra mindenképpen az. Zamárdiban születtem, hétéves koromban költöztünk Siófokra, 150-200 méterre laktunk a tóparttól. Itt tanultam meg úszni, csónakázni, vitorlázni, pecázni. Maga volt az édenkert – akkor még nem töltötték fel a partokat, nádas mindenhol, alig egy-két villa állt csak elszórva. Anyámmal minden hétvégén áthajóztunk a Helkával vagy a Kelénnel Balatonfüredre egy patinás cukrászdába fagylaltozni. Alig-alig hagytam el a Balaton-partot, a tanulmányaimat is inkább levelezőn végeztem, még a katonaság is a közelben volt. 1969-ben költöztem Balatonfüredre, ahol most is élek, és hiába nem vagyok kibékülve a beépítésekkel, a zsúfoltsággal, az egykori hangulat elvesztésével, a varázsa azért még mindig fogva tart. A lakásomtól tíz perc alatt elérek a Tagore sétányra, ahol egy padra leülve átnézhetek Siófokra… A Balaton nekem a mindent jelenti.

Mennyire követi nyomon a környék bűneseteit, és milyen szinten inspirálódik általuk?

Már gyerekkoromban is rengeteg betörés-lopás volt a siófoki villáknál, én pedig örökké ott lebzseltem a helyszínre kiérkező nyomozók között, sőt olyan is megesett, hogy kiszúrtam valami gyanúsat, és ezt közöltem is a kaposvári főnyomozóval. Újságíróként is mindig olvastam-tudtam a bűnesetekről, de a regényeimben ezek nem játszanak szerepet, konkrét esetet soha nem írtam meg. Balzac mondta, hogy „a hőseimmel az utcán találkozom”, és így vagyok ezzel én is: bárhol járok, akár csak egy apró momentum beindítja a fantáziám, onnantól kezdve pedig erre hagyatkozom.

Az utóbbi időben nagyon felfutottak a Balaton-krimik, Zajácz Z. Zoltán vagy Szla­vicsek Judit sorozatai is mind itt játszódnak – ahogy az ön regényei. Mit gondol, mitől olyan jó krimihelyszín a Balaton?

Egyrészt a vonzó táj mediterrán kisugárzása lehet az oka, másrészt ezzel összefüggésben annak feltételezése, hogy vajon mi lehet mindezen kulisszák között, milyen visszaélések, gonoszságok lapulhatnak a háttérben. Ehhez persze hozzátartozik a helyismeret is. Tatay Sándor – aki nyaranta Badacsonyban tartózkodott, és számos elbeszélésének színhelye volt a Balaton – mondta, hogy ott kell mélyre ásni, ahol él az ember. De hozzátartozik még a környék rendkívül gazdag és megismerhető múltja is, a rendszerváltozás előtti idők történetei például Kondor Vilmos Örvényben című krimijében is megjelennek, amely szintén a Balaton északi partján játszódik 1989 körül.

Az elbeszéléseinek, regényeinek két legendássá vált nyomozó a főszereplője: a francia főfelügyelő Georges Kyr, illetve az amatőr detektív, pályaelhagyó irodalom­professzor Melis Zsolt – nem egy alkalommal még találkoznak is könyveinek lapjain. Honnan eredeztethetők ezek a figurák?

1993-ban a megyei lapnál felkértek, hogy a pénteki műsorújságba írjak kriminovellákat, felváltva Nemere Istvánnal. Ekkor született meg a párizsi főfelügyelő, Georges Kyr alakja, akit, miután összerúgta a port a fővárosi hatalmasságokkal, a dél-franciaországi, tengerparti városba, Mentonba helyeznek át. Mivel annak idején még írógéppel írtunk, és sokszor kellett leírnom, rövid nevet választottam neki. A Menton mint helyszín – ahol soha nem jártam – pedig onnan jött, hogy a Balatonfüredről ismerős Eigel István festőművész évente több hónapot töltött ott, ne kelljen a pesti műtermét kifűtenie, és rendszeresen, részletekbe menően megírta nekem, mi minden történik a városban. Kyrről persze kiderül, hogy a nagyszülei révén magyar, a Balaton déli partján élt felmenőkkel bír. Melis Zsolt alakjában pedig egy autóbalesetben elhunyt barátom emlékezetét őrzöm, aki matematikusként a Műegyetemen tanított. Az irodalomtörténészi hivatását pedig a saját titkos vágyaim, ambícióim motiválják, bár műszaki technikumba jártam, egy darabig levelezőn bölcsésznek is tanultam – ki tudja, ha másként nem alakult volna, még egyetemi katedrán végzem…

Az irodalmi érdeklődés lépten-nyomon visszaköszön a regényeiben idézetek, olvasmányok felemlegetése révén. Kik a kedvenc szerzői, elsősorban krimivonalon?

Még hetedikes koromban találtam rá a nyaralóknak kiadott manzárdszobánk egyik éjjeliszekrényének fiókjában Graham Greene Merénylet című, 1936-os első regényére, ami 1957-ben jelent meg magyarul. Teljesen belepistultam, ő lett a kedvencem, mindent elolvastam tőle. S nagy tervem volt, ami folyamatosan halasztódik, hogy könyvben írjam meg a kapcsolatomat a könyveivel. A barátaim a hátam mögött csak „füredi Agatha Christie”-ként emlegetnek, s való igaz, nagyon szeretem a brit írónő műveit, ahogy Raymond Chandler krimijeit is. Bejön a skandináv krimiirodalom, a norvég Jo Nesbø a csúcs, de a svéd Camille Läckberg tengerparti kisvárosban játszódó történeteit is különösen kedvelem. Georges Simenon, David Baldacci, Ken Follett regényei és Nemere István krimijei említhetők még, ahogy a finn Mika Waltari három krimije is, ő ráadásul ugyanúgy egyes szám első személyben írta meg őket, ahogy én is írni szoktam.

A Gyilkolni bolondulásig elbeszélője ezzel együtt egy memoáríró sorozatgyilkos, ez nem annyira szokványos, bár az említett Nesbø szintén be szokta vetni a gyilkos pers­pektíváját is. Miért jó ez a narrációs választás krimi esetén?

Mert különböző logikai játékokra ad lehetőséget. A Gyilkolni bolondulásigba ráadásul tényleg sok önéletrajzi, valóság ihlette momentumot beépítettem: kisiskolás koromban én is fülig szerelmes voltam a tanítónőmbe, és amikor kiderült számomra, hogy egy hozzám közel álló személy is érdeklődik iránta, gyilkos kedvembe kerültem.

A bűnesetek és felgöngyölítésük mellett különösen jellemző a regényeire a fokozott szexualitás. Ez alól a Fullasztó csend sem kivétel, szinte mindenki kavar valakivel, csalja a házastársát, Melis Zsolt pedig szó szerint nem hagy érintetlenül egy nőt sem, akivel csak kapcsolatba kerül. Mindez csupán a szórakoztató műfaj kelléktárának eszköze?

A szórakoztatás egyértelműen célom, és ez a nőimádat egész életemben központi helyet foglalt el, ez a gyengém. Azt hiszem, ez a balatoniságnak is köszönhető. És persze visszaköszön a regényeimben is.

+1 KÉRDÉS
Mikor számíthatunk új regényre?

Már a begépelésénél tartok. Én ugyanis a mai napig kisalakú vonalas füzetbe írom kézzel a regényeimet, jobb oldalra írom a szöveget, balra a javításokat. A legújabb 13 füzetnyit tesz ki, ez körülbelül 300 oldalas könyv lesz majd. A teljes egészében Balatonfüreden játszódó regény Egyikünk hamarosan halott lesz címen fog megjelenni, és Melis Zsolt keveredik gyanúba egy gyilkosság kapcsán, a nyomozást pedig éppen a jegyese, egy rendőrnő vezeti. Természetesen feltűnik még két másik állandó rendőrnyomozóm is: a veszprémi ezredes és a kaposvári alezredes is. Magát a történet ötletét egy gyógyszertári próbafülke adta – korábban ilyenről még csak nem is hallottam! –, ahonnan egy terápiás térdrögzítő felpróbálása után kijőve azonnal tudtam: itt meg kell ölni valakit!