„Kétlem, hogy van lusta generáció meg önmegvalósító generáció. Ez kicsit olyan, mintha isten csettintett volna egyet 1995-ben, és azt mondta volna, hogy mostantól mindenki lustának fog születni, nézzük meg, milyen lesz a világ az eddigi nyugalmas helyett" – kezdte a beszélgetést Steigervald Krisztián generációkutató. ,,Egy generációt sem lehet a szülei nélkül értelmezni. Ha azt gondoljuk, hogy a Z generációsok lusták, először nézzük meg, ez mitől alakulhatott ki – ennek oka pedig mindig a referenciaszemély. Azaz a szülők.” A generációkutató ezután azt elemezte, hogyan nőttek fel a Z generációs fiatalok szülei, akik X (1965-1980 között születtek) vagy Y (1981-1996) generációsok, hogyan telt el például egy hétvégéjük. Eléggé feladatorientáltan kitakarították a szobájukat, felmosták a lépcsőházat, elmentek bevásárolni, dolgoztak a kiskertben stb. Most mit csinálnak ugyanezek az emberek szülőként? Vajon megmaradt-e ez a munkafókusz a hétvégéken is, vagy azt tanítják a pszichológusok, hogy inkább menjünk el a gyerekkel állatkertbe, kirándulni, tehát élményfókuszú legyen a hétvége?
Aztán meg csodálkozunk, hogy van egy élményorientált generáció, és ezt a szemükre vetjük.
Az a vád is gyakran éri ezt a generációt, hogy csak az befolyásolja őket, amit a közösségi médiában látnak. Alapvetően az első három évünk határozza meg a működésünket, és ebben az időszakban elég kevesen aktívak a közösségi médiában. A digitális nevelés nem arról szól, hogy a gyerek kezébe nyomjuk a telefont, hanem arról, hogy miközben a gyerek négykézláb kúszik a szőnyegen, anya meg apa a számítógépen dolgozik home office-ban. Vagy ha hirtelen meg akarunk tudni egy információt, akkor a Révay nagylexikont vesszük le a polcról, vagy a Google-ban kezdjük el keresni. Ezek a tapasztalások határozzák meg egy-egy generáció világát.
Ha tetszik, ha nem, mi, felnőttek belekerültünk egy olyan rendszerbe, hogy így tudjuk nevelni a gyerekeinket, mert ez sokkal könnyebb. Csak ennek a negatívumát most rápakoljuk a Z meg az Alfa (2010–2024 születettek) generációsokra.
S hogy mennyire szigetelődnek el a fiatalok azáltal, hogy állandóan a telefonon lógnak? Bőhm Zsombor, a Quantum digitális diákszövetkezet egyik alapítója ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ők azt tapasztalják, hogy a Z generáció nagyon is vágyik arra, hogy megtalálja a kis közösségeket, és ott kibontakozhasson, úgyhogy igenis feladatuk, hogy megteremtsék erre a lehetőséget. Tény, hogy ez a korosztály rengeteg időt tölt az online térben, főleg a közösségi médiát pörgetik. Ezek a platformok pedig sokszor hamis képet keltenek. Csak a sikereket, a rengeteg pénzt, az utazásokat, a szabadságot mutatják meg, azt azonban nem, honnan és hogyan lehet ide eljutni, milyen ez az út.
A generációkutató hangsúlyozta: nem lehet kiemelni a populációból a Z generációt, és kijelenteni, hogy ők teljesen máshogy működnek, mint a társadalom egésze.
Lépjünk eggyel hátrébb, és értsük meg a változás mikéntjét. Miért van az, hogy a közösségi média sebessége erőteljesebben hat a Z generációra? Többek között azért, mert biológiailag történtek olyan változások az elmúlt 50 évben, ami kihatással van a fajunkra, az idegrendszerünkre és az agyi működésünkre. Például az elmúlt 100 évben végzett kutatásokból kiderül, hogy rettenetesen felgyorsult a figyelem percepciója. Van egy teszt, amit évtizedek óta végeznek 3-4 éves gyerekeknél, pöttyök között kell megtalálni az elrejtett figurákat. Egy Z vagy egy Alfa generáció minden eddiginél gyorsabb ebben. Orvosi kutatásokból tudjuk, hogy mivel az Alfákat – és kicsit a Z-ket is – gyerekkorukban nagyon erősen érte már a kék fény, hamarabb következik be a pubertás, mint 30-40 évvel ezelőtt. A biológiai életkoruk kimutathatóan előrébb tart, mint a naptári. A generációváltás tehát nem pusztán naptári elkülönítést jelent, hanem tényleges fizikai különbségek is tapasztalhatók. Ez a két generáció gyerekkorában már sokkal gyorsabban történtek meg a dolgok, és ha az az alapvető kapcsolat az agyban, hogy egy hipergyors világot kell túlélni, akkor 20-25 évesen ugyanezt a percepciót fogja keresni egy munkahelyen is.
Hozzánk még senki nem jött be reklamálni, hogy már egy hete dolgozik, és még mindig nincs Ferrarija, úgyhogy szerintem a Z generáció igenis képes különbséget tenni a túlzó álomkép és a realitás között. Azt tapasztaljuk, hogy persze lehetnek túlzott elvárásaik a fizetésekkel kapcsolatban, de amikor elkezdenek ténylegesen dolgozni, nagyon gyorsan helyre tudják tenni magukban, hogy mi a realitás – fűzte hozzá Bőhm Zsombor. Azt is megjegyezte, hogy ha a fiatalok látják, érzik, hogy egy cégnél odafigyelnek rájuk, építenek rájuk, akkor a gyakornoki évek után is szívesen maradnak és építik a karrierjüket.
Madar Norbert, a GKID tanácsadó cég vezető tanácsadója ezt azzal egészítette ki, hogy a Z generációsok számára sokkal fontosabbá vált a magánélet és a munka egyensúlya, mint korábban. A korábbi generációkban jobban dominált az a mentalitás, hogy a munkát minden elé helyezzük, és ennek az oltárán sok mindent feláldoztak. Erre az új felállásra még kevés munkahely tud jó választ adni. Sokan ebben égnek ki, mert azt látják, hogy ha csak 100 százalékot tesznek bele, nem 120-at, az nem lesz elég az előrelépéshez. Az egyik legfontosabb a munkaidő kezelése. A járvány időszakában átestünk a ló túloldalára a home office tekintetében, most ebből nagyon sok cég visszakozik, de érdemes megnézni, hogy az egyes munkavállalói típusoknak mi fekszik. Ha van rá lehetőség, egyénekre lebontva kell kialakítani egy olyan munkaritmust, ami élhető csapatszinten is, mégis megadja az egyénnek azt a mozgásteret, amivel tud élni. Ami még feltűnő, hogy ez a generáció sokkal inkább igényli a törődést. A munkahelynek muszáj megmutatni, hogy az a szerepkör, amit ő betölt, hol helyezkedik el a nagy egészben, mit ad hozzá, és ha fejlődni akar, milyen lépések vezetnek ehhez. Nagy különbség az is, hogy számukra teljesen alap, hogy megkérdezik a ChatGPT-t egy témában, vagy rábízzák a YouTube-ra, hogy ajánljon nekik tartalmakat. Az információszerzésnek ez a fajta nagyon drasztikus átalakulása, hogy minden készként tálalva van, viszont elvett tőlük olyan készségeket, amik a problémamegoldáshoz szükségesek lennének. Ők már nem gondolkodnak azon, hogy mi hogyan működik, mert mindig is működött. Így sok esetben nem tudnak egy-egy probléma mögé nézni.
