árrés;

Számkivetettek

Óriási eredmény, lehet vele dicsekedni: az érintett kiskereskedők vezényszóra, határ­időre átárazták azokat a termékeiket, amelyek esetében az árrés nem lehet több 10 százaléknál. Jó sok munka volt vele, de így olcsóbb lett a többi között a tej, a vaj, a hús, a tojás, a liszt.

Már akinek.

Az intézkedés ugyanis pont azokat nem éri el, akiknek a legnagyobb szükségük van a mindennapi terhek könnyítésére. A kistelepülésen élő szegényeket. Az ő falujuk üzleteit ugyanis, méretük miatt, nem sújtja az árrésstop, vagyis a tej, a vaj, a hús, a tojás vagy a liszt pont olyan drága lesz, mint amilyen eddig volt. Ráadásul éppen ők azok, akik főleg az alapvető élelmiszereket veszik, mert nincs pénzük „luxus”-cikkekre, szóval jól jött volna nekik az árcsökkenés. Pláne, hogy sokan eleve hitelre vásárolnak, aminek plusz-„költsége” is van. Mehetnének a városba, a hiper- meg szupermarketekbe, de nem mennek, mert az is pénzbe kerül, kerékpárral meg messze van.

Tehetősebbek persze el fognak autózni a nagyobb városba vásárolni. Emiatt a helyi boltok vevőköre csökken, vagyis kevesebb emberből kell megélniük a boltosoknak, amiből tudjuk, mi következik: áremelés.

A miniszterelnök március 15-i beszéde óta talán az is megértette, akinek eddig nem volt világos: minden üzenet, minden intézkedés a biztos szavazó középosztálynak szól. Ők tudják igénybe venni az adó- és családi kedvezményeket, a lakástámogatásokat, kifizetni az elektromos autót, amibe az állam is ad négymilliót. És ők vásárolják a multiknál az árcsökkentett élelmiszereket is, amikre amúgy nincsenek rászorulva, de a hosszú évek alatt megtanulták, mindent el kell venni, minden lehetőséget ki kell használni, amit eléjük tesznek. Miközben a kormány folyamatosan eteti őket, mások, akár Fidesz-hű vidéki idősek vagy sokgyerekes családok is éheznek. De az meg kit izgat? Mindenki annyit ér, amennyije van.