Sokan írták már, hogy az 1984-et Orwell nem a diktátorok kézikönyvének szánta, s amúgy is, a regény a valósághoz képest kifejezetten fantáziátlan. Victor Klemperer 1946-ban megjelentetett könyvéről (A Harmadik Birodalom nyelve) sem gondolta senki, hogy idézetgyűjteményként szolgál Orbán Viktor beszédírói és propagandistái számára. Orbán szélsőjobbos elhajlásait sem csak a mostani március 15-i beszéd során fedeztük fel.
Pillanatnyilag országunk az önkényuralomra hajlamos, mindenellenes miniszterelnökéről nevezetes. Most azonban megijedt a Tiszától. Addig is, amíg a NER kitalálja, meddig mehet el az ellenzék vérének kiontása nélkül, előttünk egy nehéz probléma: Ukrajna csatlakozása az Európai Unióhoz. Orbán népszavazási játéka azért indult meg, mert több évig tartó szellemi aknatelepítése nyomán választói bizonytalanok, vagy inkább elutasítóak Ukrajna csatlakozását illetően, viszont a téma önjáró exkavátornak bizonyul a háborús lövészárok ásásban a magyarok nagy csoportjai között.
Ukrajnát nemcsak Oroszország támadta meg, hanem eddigi amerikai támogatói környezete is megrendült. Többen írnak arról, hogy Trump és Putyin megállapodott Ukrajna sorsa felől, s ha így van, a dealt nemsokára mindannyian megismerjük. Ha Trump a sorsára bízza Ukrajnát, ha Putyinnak több lehetőséget ad, akkor az orosz befolyási övezet határa majd nem Kelet-Ukrajna eddig még ismeretlen falujánál, hanem Csapnál húzódik, az oroszok pedig a Kárpát medencében lesznek.
Ha a Tisza nem győzi le a NER-t, akkor egy ilyen helyzet egyszerre erősítené az autokrata Orbánt, és gyengítené Európa pozícióját. Ennek pedig nem szabad megtörténnie. Világos szavakra és világos gondolatokra van szükség. Világos közbeszédre.
Ukrajna mai környezetében és belső állapotában még nem alkalmas arra, hogy az Európai Unió tagja legyen. De hogyan is lehetne? Háborúban áll, így tartós tűzszünetre, stabil állami körvonalakra és dinamikus újjáépítésre, egy egészen új fejlődési pálya beindítására van szüksége. Európa mai globális környezetében és belső állapotában nem engedheti el Ukrajna kezét. Kevésbé támaszkodhat Amerikára, és gyors megoldást kell találnia belső együttműködési zavaraira, amelyek között Magyarország oroszbarát vétózása a jelentéktelenebb problémák között van.
Ukrajna európai közeledésére nem alkalmazhatóak a korábbi, például a spanyol csatlakozási feltételek, és a volt szocialista országok csoportos felvétele sem alkalmas forgatókönyv. Mit is akart az akkori Európa? Megerősödni, csoportos politikai gesztust felmutatni egy amerikaiak által aktívan támogatott folyamatban és a NATO segítségével. Az akkori szocialista országok többsége csupán pár fejezet erejéig volt alkalmas a csatlakozási feltételek szerint, és Európa politikai elszántsága nélkül még mindig tárgyalnánk a megfelelőségről.
Az ukrán csatlakozási formula ehhez képest új elemekből állna. Csakis hosszútávú folyamat jöhet szóba. Az előkészítés évei alatt Európa és Ukrajna szorosan együttműködik az ország újjáépítése, az állami és gazdasági struktúra, benne a piacgazdaság megszilárdításában. Ukrajnának új gazdaságpolitika és hozzá új intézményi szerkezet kell, s ebben az Európai Unió kiemelkedő segítséget tud nyújtani. Az ukrán közeledésnek nem is csupán Putyin az ellenzője, hanem a támogatott európai farmerek, akik rettegnek az olcsó ukrán gabonától; ez is megoldásra váró feladat.
Ukrajna csatlakozási folyamata alkalom Európa megújulására is, hiszen egyszerre kell kezelni a belső mechanizmusokat, a védelmi képességeket, az újjáépítésben való részvétel megtervezését, az ehhez szükséges közös intézményeket, nehogy a folyamat egy pillanatra is megszakadjon. A maga sajátos földrajzi és gazdasági potenciálja miatt Magyarország aktív szereplője lehet (legyen) ennek a folyamatnak. A csatlakozás nem segély, nem is NATO-tagság. Európának készülnie kell Ukrajna folyamatos támogatására, előbb a védelemben, utóbb az átalakulásban, végül a csatlakozásban.
Az Ukrajnával való mind szorosabb együttműködés Magyarország számára nagy esélyeket vetít előre. A harcias vidéki termelők mellett érdemes a magyar fogyasztókra, vállalatokra és befektetőkre is gondolni. Hiába a NER dúlása, tapasztalat nem csak az ország tönkretételében van, hanem – ha hagyják - az intézmények működtetésében, a piaci működésben, a nemzetközi kapcsolatokban is. Vannak jó szakemberek és vállalatok, kutatók, és minden szervezett tolvajlás ellenére létezik magyar meritokrácia. Új politikai kormányzás esetén a magyar külpolitikának módja lesz visszanyerni az ország becsületét, ami csak növeli a Tisza felelősségét. Nem szabad elugrani előle.
A szerző közgazdász.