A poloskáról (Heteroptera) már minden elhangzott, a többség spontán poloskásította magát, többen, a vájt fülűbbek hangot adtak annak az ellenérzésüknek, hogy helytelen magunkra húznunk emez illatos kis rovar mezét, mert ezzel a náci beszéd által kiosztott szerepet vesszük magunkra; sztem ez kicsit doktriner túlzás, a probléma humortalan túlgondolása, mert éppen az ellenzők álláspontjával való azonosulást jelzi az, aki aszongya, hogy Je suis poloska, lásd Je suis Charlie Hebdo. Van valami, ami viszont sztem igazán veszélyesnek tűnik.
A bülbülszavú minielnök egyszer utcai harcosnak nevezte magát Chuck Norrisszal beszélgetve (ami azért messzemenően kimeríti a komikum fogalmát, ha ő utcai harcos, akkor én meg a Tormay Cécile vagyok), és hangsúlyozta, hogy nem az elitből jön. Na, hát ez qrw@ra igaz, valszeg az első és utolsó igaz szó, ami elhagyta gyakran nyalogatott csókos csőrét, hát… nem egy zsúrfiú, az biztos, inkább zsírfiú.
De szal nem fogja békésen átadni a hatalmat. Nem teheti, érted? A poloskázásból is látszik, hogy mindenre képes lesz a hatalom megtartásáért. Átsiklottunk afölött, hogy a minap a mi kis szumósunk részletes üzenetet küldött az általa létrehozott titkos seregnek, a Harcosok Klubjának, ami a hírek szerint több ezer főt számlál. Senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy ez a kézimunkakör mi célt szolgál és hogy a molett főminiszter nem fog habozni bevetni azt, amikor eljön az ideje – volt már rá példa: 2016-ban kopaszok akadályozták meg, hogy az emeszpés Nyakó István időben átadja a népszavazási kezdeményezését a Választási Irodának, de a 2006-os tévéostromnál nagytotálban lehetett látni, hogy néz ki, ha beindul a Harcosok Klubja. Ő és hát az érdekes arcú Menczer úr a kapcsolattartók a titokzatos sereggel, mely halmaz kömény magja föltehetőleg az ugyancsak nagyon érdekes arcú Kubatov testvér béközépje, de hallani vidéki paramilitáris kiképzésekről is, olyan csoportokról, amelyek legitimnek tekintik a fizikai erőszakot, és se nem irgalmas szamaritánusok, se nem libernyákok. Ez nem tréfadolog, és nem tom, hogy lehet rá felkészülni, mert az erőszakszervekben, a (jog)államban már nem bízik az ember; ahol a kisrendőr azt sziszegi a fogai között a tüntin, hogy rohadt ellenzéki és egy olyan hogyismondjam színes anamnézisű, ugyancsak érdekes arcú, komplex karakter a rendőrminiszter, mint a mi olaj szőke Vidocqunk, ott sok jóra ne számítson az ember. Itt olyan vágóképek lesznek, mint 2006-ban és olyan képek, amilyeneket ’56 óta, ami ugye az utolsó igazán szakrális közös nemzeti élményünk volt, nem láttunk az utcán, csak a tévében.
Téved a nagyszerű Herczeg Márk kolléga (444.hu március 16.), hogy Kicsikuki Pisimisinek, a magyar szumóbajnoknak nincs meg az infrastruktúrája a fizikai erőszakhoz. Megvan az, csak épp’ informális, nem a Sturmabteilung, azaz a TEK, hanem a Harcosok Klubja ennek az intézménye.
Már egy 2015-ös posztban figyelmeztet erre Homonnay Gergely: „Naiv, aki azt hiszi, hogy egy egyre fasizálódó hatalom birtokosai mérhetetlen vagyon felett rendelkezve a felfoghatatlan luxusból csak úgy simán besétálnak a börtönbe – mert egy kormányváltás után ez vár rájuk. Nem fogjuk megúszni a balhét.” Na erről szólhat a Harcosok Klubja, ami egy eredetieskedő-művészkedő, erőszakos és cinikus ezredfordulós amerikai giccsfilm címe, amit egyébként akkor profetikusan az amerikai politikai élet változásának előjeleként értékelt a Guardian…
Homonnay Gergely utóbb titokzatos módon halt meg, mint Váradi András, az igazmondó göböljárási juhász, aki Lölő ellenlábasaként indult a 2014-es alcsútdobozi polgármester-választáson, s megelőző éjjel lett halálos baleset áldozata, hogy micsoda véletlenek vannak, nyomozás megszüntetve. Vagy Komáromi András üzletember, a brüsszeli EU-s pénzek elosztását kezelő szoftver tulajdonosa, aki, miután rávették, hogy eladja a szoftvert Lázár Jánosnak, másnap öngyilkos lett, hát mik vannak. Minden lehet és egyre inkább. Heteroptera testvéreim, ne menjetek az ablakok közelébe.
