„Minden tudásom szerint azt gondolom, a migrációs és a klímaválságnak is lehet hatása a gyerekvállalásra. Azt viszont számok igazolják, hogy amíg húsz éve alig volt Magyarországon olyan fiatal pár, amely tudatosan gyerektelen életre készült volna, addig ma mintegy 10 százalékuk gyerek nélkül képzeli el az életét. Azt nem tudom, hogy emögött a klímakatasztrófától vagy a migránsoktól való félelem, esetleg egy individuálisabb életformára berendezkedés vágya áll-e. Mindegyik elképzelhető. Az viszont tény, hogy akkor tud valaki nőként gyereket vállalni, ha úgy érzi, megbízható társat talált ehhez. Azt látjuk, hogy a társkeresés lehetőségeivel is vannak gondok. Azzal, hogy valaki megtalálja azt, akivel nekivág egy olyan életre szóló programnak, mint a gyerekvállalás.”
Tóth Olga szociológus mondta mindezeket lapunknak évekkel ezelőtt. Azóta a világjárvány döbbenete mellé felsorakozott egy háború iszonyata is a szomszédságban. De talán ennél is hervasztóbb lehet a gyerekvállalásra nézve, hogy a kormány minden határon túllépve már nemcsak hiszterizálja a közhangulatot, hanem a megtűrt kategóriából a tiltottba száműzi az ország felét. Orbán egyik kezével pénzt oszt, a másikkal kokit. Nem éppen bölcs születésszabályozás. Bár a londoni és a berlini magyar családok sokasodása még összejöhet. Szülés helyett készülés.
Ratkónak ment utoljára
Próbáljunk optimisták lenni, és legalább egy gondolatkísérlet erejéig engedjük el azt a meggyőződésünket, hogy a Fidesz-kormány csupán egy újabb szavazatvásárlási kísérletként dobja be a magyar anyák anyagi megbecsülését. Nem könnyű, de tegyük fel, valóban a gyatra születésszámokat, az optimizmusra legcsekélyebb okot sem adó demográfiai mutatókat szeretné a kormánypárt a koordináta-rendszerben felfelé görbíteni.
Mert valóban, van aggódnivaló ezen a téren: a KSH adatai szerint tavaly 77 500 gyermek jött világra Magyarországon, majdnem tizedével kevesebb, mint az előző évben. A teljes termékenységi arányszám a 2023-as 1,51-ról 1,38-ra csökkent. Ez az egyik leggyakrabban használt mutató. Azt fejezi ki, hogy ha az adott év termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet.
A születések és a halálozások egyenlege, vagyis a természetes fogyás tavaly 50 000 volt, míg 2023-ban 42 951.
A csökkenő születésszám a fejlett országokban általános, és feltehetőleg semmivel nem lehet megfordítani a tendenciát. Mihályi Helga szociológus, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének mesteroktatója szerint három okra lehet visszavezetni, hogy egy társadalomban mennyi gyermek születik: a demográfiai háttérre, a szociológiai helyzetre és a gazdasági feltételekre. Már a múlt század 40-es éveitől voltak arra törekvések, hogy a trend megforduljon, ennek ellenére európai viszonylatban Magyarországon mindig alacsony volt a születésszám. Az 50-es évek abortusztilalmával 20 százalékos emelkedést lehetett elérni, de a hatás csak pár évig tartott. A kiugrást 190 ezer körüli újszülöttel az 1975-ös év hozta, amikor a Ratkó-gyerekek maguk is szülők lettek. Attól kezdve visszafordíthatatlan csökkenés következett be.
