Teljes mértékben egyet tudok érteni Orbán Viktorral. Ma valóban folyamatos provokáció alatt állnak a normális emberek. Elég, ha csak egy pillantást vetnek a hatvanpusztai birtokra, mert az amolyan állatorvosi lóként mutatja be azt a mélységes korrupciót és úrhatnámságot, ami a NER-lovagokat úgy jellemzi. Ha csak a harmada igaz annak, amit Magyar Péter vagy Hadházy Ákos oszt meg erről, már az is olyan mértékű provokáció, ami hatóság után kiáltana. Már ha lenne megfelelő hatóság, de az sincs. Ami egy újabb provokáció a magunkfajta normális embereknek. És akkor a nemzeti gázszerelő magángépes utazgatásairól, hétköznapi luxusáról még nem beszéltünk egy árva szót sem, ahogy az egész kleptokrácia mérhetetlen meggazdagodásáról, amit felfogni is képtelen a bérből, fizetésből élő, mert nem képes annyi nullát tenni a helyzetet leíró számsorba. Már a NER harmad- és negyedvonalának összekapart, közpénzjellegét elvesztő vagyonkájából is rendbe lehetne rakni azon intézmények egynémelyét, amelyet a normális emberek használnak vagy használnának nap mint nap.
De ugyanígy napi provokáció a minden kis hírtől ájuldozó forint, ami akkor ugrik a négyszázas eurós szint föl, amikor akar. Vagy elég egy egyszerű bevásárlás, ami rendszerint egy újabb provokációval ér fel a pénztárnál, amikor a tízezressel úgy fizetünk, mint pár éve az ezressel.
De hagyjuk a zsebünket, abban már úgysincs semmi. Az is mérhetetlen provokáció az igazságérzet minimumával rendelkező normális ember számára, amikor az ország külügyminisztere magabiztosan kijelenti, hogy nem mi, hanem a teljes EU szigetelődött el a „háborúpárti” hozzáállásával. Miközben boldogan hajbókolunk a békepárti Trump előtt, aki csak eddig négy független országot fenyegetett meg baráti elcsatolással, és mindent megtesz, hogy biztos alapokon álló szövetségi rendszereket verjen szét. Az vajon mekkora provokáció a normális embereknek, hogy Trump Amerikájához igazodunk, miközben mégiscsak a lesajnált Európa lenne a mi tágabb hazánk? Tényleg ez az a jövő, amit a gyerekeinknek szánunk, akiket amúgy mindenáron meg akarunk védeni?
Igen, ezekkel a provokációkkal (és még sorolhatnám, de a cikknek is megvan a maga terjedelme) nézünk szembe nap mint nap, amelyek mellett a Pride békés teázgatásnak tűnik a távoli rokonokkal. És kábé ennyire veszélyes is. Mert egy pillanatig sem teszi kockára a megélhetésünket, a biztonságunkat és a puszta létünket a bolygón. Bármennyire is szeretné elhitetni a kormánysajtó, nem azok a pedofilok vonulnak fel akkor és ott, akiket vagy felmentettek, vagy eltussolták az ügyüket. Hanem a normális polgárok. Barátaink, rokonaink, ismerőseink.
Valóban mindennap provokáció éri azt a szabadságot és azt az egyenlőséget, amelyet már többször is kiharcoltunk magunknak a történelem során. Ám ahelyett, hogy megértenék a hőseink valódi szándékait (pl. Petőfi), nézhetetlen filmeket készítenek róluk bicskanyitogatóan sok pénzért, és elvárják, hogy meg is tapsoljuk felállva. Tessék mondani, ez még provokáció vagy már cinizmus?