Arcfelismerő rendszer a parlamentben is működik, a tüntetéseken miért is ne használjuk – így érvelt az állampárt bátor jelese abban a vitában, amely a gyülekezési törvény csorbítása (és a Pride-ügy mögöttes szándékú, bizarr korbácsolása) örvén hömpölyög a közéletben. Ha elvárjuk a rendőrségtől, hogy minden bűnözőt elkapjon, fejtegette Rétvári államtitkár, akkor használniuk kell a civil életben használt technológiákat. Igaza is lenne, ha nem vétene gyermekded érvelési hibákat (politikai dedofília). Mondunk példákat. A láng a gáztűzhelyen is működik, miért ne használhatnák a piromániások. Régen fegyvert szegeztek rám Pesten, Isten ments az uniós ukrán szervkereskedőktől! (Kossuth-betelefonáló a műsorvezető egyetértésével.) Trump harcostárs remek munkát végez Washingtonban, mi is repülőrajtot veszünk. A lazán hivatkozott következmények és a lényegtelen konklúziók vörös heringjei (elterelő ingerei) különösen akkor aggályosak kormányéknál, ha ők tetszenek lenni a bűnözőknek. Hiába mondták fegyverrel, símaszkkal, feketében, hogy ők a Miasszonyunk Kommandó, ha kasszafúróként viselkednek.
Érvelési hiba vagy szabotázs? – ezt a kérdést kell majd eldöntenie annak a Bíróságnak is, aki a vádlottak padjára szólítja az Orbán-rezsimet. A legjobb tudásuk szerint csatolták az országot egy sült bolond amerikai ingatlanspekuláns szociopata és egy véres kezű orosz KGB-ügynök szociopata érdekszférájához, vagy az illiberális hóbelevanc tényleg az, aminek látszik: alkotmányos puccs és nemzetibank-rablás (vagy fordítva) fényes nappal, egy rakat Stockholm-szindrómás áldozattal súlyosbítva, akit önfeledten éljeneznek a kifosztásunk közben. A vádbeszéd kedvéért: ők a fideszesek, akiket nevezzünk az egyszerűség és a polgárbéke kedvéért jóhiszeműnek. Nyomasztó érzés volna ugyanis azt feltételezni, hogy örömmel támogatják az ellenzéki polgártársaik évtizedes külföldi-ügynöközését, poloskázását, háborúpártizását. Miközben a legszívesebben egyetlen kanyit sem fizetnénk az államkincstárba azért, hogy Kocsis, Kövér, Deutsch, Sulyok és a többi nímand a mi pénzünkből szarhasson a ventilátorba a Kárpátok bércéről.
A kérdést (érvelési hiba vagy szabotázs) a magyaroknak is meg kell válaszolniuk, és nem is maradnak adósak. A magyar lényegében 2010 óta folyamatosan igyekszik kifejezni a véleményét, hogy itt bizony tankönyvi szabotázs készül, autokrata hatalomféltés haladó módban. A bábkormány (az egységnyi sugárbiológusok kedvéért) megrovarodott, de nem kellemes lepke, hanem altáji szelepke lett belőle. A nagy szabotázs-kérdést a magyarok most már nap nap után megválaszolják, és sokan vannak (fenyegeti is őket arcfelismerővel a Nagy Büdös Testvér.) E helyről egy javaslat: ezt a „sokat” a választáson össze is kell adni, akkor lesz „több”, és erre jövőre lesz utoljára esély. Egy nagy tavaszi lendület moshatja el a NER-t, hogy utána az épüljön a helyére, amivel érdemes élni: béke és sokszínűség. Vitán felül, érvelési hibák nélkül. (Viszlát, és kösz a büdös halakat!)