A magyar vezér bűnszervezete „téglát téglára rakva" építi tovább a diktatúrát, hogy a rablás zavartalanul folytatódhasson. Ehhez minden valamirevaló diktatúrától kölcsönöz módszereket: egyetemek be- és kitiltását, arcfelismerő program alkalmazását, telefonra telepíthető kémszoftvert, polgármesterek letartóztatását, a megfélemlítő megbélyegzést, az alapvető szabadságjogok korlátozását, a magántulajdon ársapkával, tiszta versenyt sértő szabályozással való folyamatos csorbítását, a laikus közönséggel szemben a „bot és a répa” politikáját.
KI VESZÍT MA? A nemzetgazdasági miniszter, Nagy Márton a magas nyomású gazdaság (high pressure economy) apostolaként átvette a feladatot, hogy örökre hatalomban tartsa a maffiafőnököt, ez pedig a 2023-ban és 2024-ben leállt gazdasági növekedés - bármilyen eszközzel való - újraindítását kívánja meg. A „magas nyomás” a foglalkoztatás és a beruházások felpörgetésén, valamint a lakossági fogyasztás bővülésén alapul, mert ezek képesek potenciálisan előmozdítani a magyar gazdaság további növekedését.
Ehhez azonban elapadtak a források, mert a 2022-es választások megnyerése érdekében a GDP négy százalékát kitevő, 2000 milliárd forintot szórtak helikopterről a nép közé, és így megugrott a hiány. Az egyetlen „tartós következmény” az államháztartási hiánynak a GDP 6 százalékát (a megengedett 3 százalékos hiány dupláját) kitevő szintje. Ehhez érdemes hozzáadni a Magyar Nemzeti Bank alaptőkevesztését (1763 milliárd, a GDP 2,5-3 százaléka), továbbá az uniós transzfereket (évente átlagosan a GDP 3-3,5 százaléka), hogy képünk legyen annak a többletkeresletnek a mértékéről (a GDP kb. 10-12 százaléka), amellyel a háborús riogatás mellett elérték Orbán újabb országlását.
Ennek a hatalmas többletkeresletnek a következménye azonban 2022 második felétől az Európa rekorder infláció lett. Az árszínvonal 2023-ban 17 százalékot emelkedett, ebben az átlagos növekedésben az élelmiszerárak emelkedése felette volt a 27 százaléknak, ami a lakosság fogyasztását, a szolgáltatások iránti igényeit padlófékezte. Hiába csillapult 2024 során az áremelkedés üteme, részben a pénzszórás hiánya, részben a külföldi szénhidrogénárak összeomlása, részben az erőltetett ársapkák miatt, 2024 karácsonyától a nominálbérek Nagy Márton által erőltetett növelése következtében az élelmiszerárak újra meglódultak.
Az újraindult (6 százalék körüli) áremelkedés, meg az árak 2023 óta megrögzült magas szintje együtt pszichológiai gátat jelent, ami fékezi a vásárlások meglódulását. A „magas nyomáshoz” pénznyomtatás kellene, amire a jegybank nem volt hajlandó, az államháztartás pedig nem volt képes - innét indult a „magas nyomású” játék.
Ezért találta ki a nemzetgazdasági miniszter, hogy kicsalja az önkéntes nyugdíjpénztárakban elhelyezett megtakarításokat a lakásépítés felpörgetésére. Ezért találta ki a magas nyomás apostola, hogy „pörköli” és „spárolja” a kiskereskedőket a felmerülő (bér-, raktározási, szállítási, helyiségbérleti, közmű) költségeiket fedező árrés maximálásával. Az önkormányzatoktól elorozza a fel nem használt, de jogszerűen a már korábban elrendelt kiadásokra felhasználható pénzmaradványaikat. Fenyegeti őket, hogy az Államkincstártól biztost rendel ki föléjük, aki jogosult lesz elvenni tőlük minden pénzt. Fenyegeti a bankokat, hogy a tőlük beszedett tranzakciós illeték kigazdálkodása miatt emelkedő kamatokra is kamatplafont rendel el. A két- és háromgyerekes édesanyáknak egész életükre személyi jövedelemadómentességet ígér, hátha ez felpörgeti a fogyasztásukat, javítja a megrendült népszerűséget - az államháztartási hiány újabb 2 GDP százalékos növelése árán.
Ki veszít ma, csak hogy a miniszterelnök és bűnszervezete tovább rabolhasson? A lakosság, a nyugdíjuk kiegészítésére takarékoskodó megtévesztett idősek, a kiskereskedők, az önkormányzatok, a kamatplafon miatt a megtakarítók, az öröklétig tartó adómentesség okán pedig az összes többi adózó, és a felpörgő infláció miatt mindenki.
LÉPÉSEK A TERROR FELÉ… Ahhoz, hogy az ország javai feletti korlátlan ellenőrzés, a megszerzett javak családtagok számára történő átörökítése zavartalanul folytatódhasson, fenn kell tartani a háborítatlan, senki által nem korlátozott, ezért jogszerűnek és legitimnek látszó hatalomgyakorlást.
Orbán eddig a kádári modellt követte, amelynek két eleme volt: 1. a kikezdhetetlen állami erőszak (szovjet csapatokkal a háttérben), 2. a viszonylagos jólét elérhetősége azoknak, akik nem kérdőjelezik meg a hatalomgyakorlás módját.
Ma a megkérdőjelezhetetlen állami erőszak a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok felszámolásában jelenik meg, a viszonylagos jólétet az Európai Uniótól származó, a GDP átlagosan 4 százalékát elérő transzferek támasztották alá. Ez utóbbi azonban a jogállamiság felszámolása miatt elapadt, emellett az államilag szervezett bűnszervezet útján folytatólagosan elkövetett csalás és hűtlen kezelés (az oligarchák tápláléklánca) feléli a viszonylagos jólét fenntartásához szükséges forrásokat.
A pénzügyi nehézségek megjelenéséhez társult aztán egy új jelenség: egy veszélyes kihívó feltűnése. Magyar Péter arra a hullámra kapaszkodott fel, amelyet a hatalom a kegyelmi botrány nyomán támadt hitelvesztése és az össznépi felháborodás keltett. A kihívó az eltelt egy év alatt nem tűnt el, sőt erősödött és – igaz, szerény mértékben, de – megkezdődött az Orbán mögötti zsoldoscsapatok fokozatos átvándorlása.
Ennek megállításához már nem elég a „több mézet a madzagra!” taktika (szja-mentesség, tőkekiegészítő pályázatok, munkáshitel), kell a bot, a fenyegetés is. Ennek a bekeményítésnek a jele a gyülekezési törvény szigorítása, a Pride betiltására tett kísérlet,
a veszélyhelyzeti kormányfelhatalmazás végnélkülisége, a külföldről származó pénzügyi támogatásokat élvezők „kiátkozása”, belügyes, KGB-s eszközök alkalmazása, a náci szóhasználat (poloskairtás).
Ennek az eszköze a „statuálás” is, így az, hogy az ÁSZ leleplezte az MNB volt elnökének közpénzek felhasználásával megvalósult családi gazdagodását, jelezve, hogy így járhat mindenki, aki szót emel Orbán kormányzása, az általa folytatott gazdaságpolitika ellen. Még nem világos, hogyan folytatódik a „bot” taktika alkalmazása, megjelenik-e – ahogy a kenyéradó gazda, a háborús bűnös Putyin fegyvertárában megjelent – a terror, az ellenzékiekkel szembeni őrizetbevétel. Ugyanehhez a „fegyverhez” nyúlt Orbán török barátja, Erdogan, amikor letartóztattatta Ekrem Imamoglut, Isztambul polgármesterét, az ellenzék elnökjelöltjét.
ÖRÖK HATALOM+ EGY ÉV. Sokáig a magyar ellenzék vezetői meg a baloldali és liberális értelmiség reménykedett abban, hogy Orbán diktatúráját a „jóérzésű” és „jóízlésű”, az adófizetőik érdekeit képviselő európaiak, valamint a demokrácia fellegvárának kikiáltott USA fékezi majd meg. Trump győzelme és az amerikai demokrácia napról-napra követhető széthullása, valamint az európaiak befelé fordulása és az orosz/amerikai fenyegetésre adott válaszaik világossá teszik, hogy Magyarország a szemükben érdektelen semmivé foszlott. Átlépnek rajta.
Magyarország csak Putyin meg Trump számára érdekes mint az Uniót eláruló, azt szétverő ék. Azt az 1-2 ezer milliárd forintot mind a két szuperhatalom odaadja Orbánnak, hogy életben tartsa, ezért abban sincs értelme reménykedni, hogy a pénzügyi csőd kényszerítené a konszolidációra.
Addig, amíg az ellenzék nem hajlandó elfogadni, hogy csak egyetlen lista jelképezheti, hogy az egész ország áll szemben a maffiaállammal, illetve amíg Magyar Péter nem képes elfogadni, hogy a listáján helyet kell adni az elfogadható ellenzéki vezetőknek is, addig Orbán nyugodtan alhat. Itt nem veszik körül a Parlamentet a diáktüntetők tömegei, mint ahogy ez Belgrádban történt és történik, ami életre galvanizálja az oroszbarát Vučić autokráciájával szembenálló óellenzéket, a munkavállalókat, civileket. Itt még egymással sem szolidárisak a diákok, ahogy ezt jól mutatta a SZFE, vagy a MOME példája.
Budapest csendes, újra csendes, elzúgtak…
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.