Amikor beléptem az ajtón, jobbra tőlem két vidám nő betűket ragasztgatott a falra. Az egyikük megjegyezte, hogy nagyon csinos az ezüst sapkám és az ezüst cipőm. Rögtön felemelte a lábát, és mutatta, hogy neki is ezüst lábbelije van, úgyhogy azonnal megvolt köztünk az összhang. Olyan nagyon jól tud esni, ha az ember megérkezik valahova, és ismeretlenül is bókokat kap. A kis betűket Frazon Zsófia és Miklusicsák Aliz pakolta egymás után a falra, és azonnal tudtam, hogy őket kell megszólítanom. Alizt kezdtem először faggatni, hogyan alakult a Dajer sorsa, és minek köszönhetjük, hogy most itt állhatok nőtársaimmal ebben a közösségi szalonban.
– Honnan indult a Dajer története?
– A Dajer kezdetben egy online újság volt, amely kifejezetten a negyvenedik életévüket betöltött nőkhöz szólt, akik már érzik a változásokat, megismerik a menopauzát. A magazin a személyes hangra, a megélt élményekre épült, azokat a témákat felkarolva, amelyek egy-egy társadalmi avagy közéleti jelenségre reflektálnak. Cikkek, podcastok, fotók, zenei mixek is megtalálhatók az oldalon. A magazin most minimumon működik, mivel a korábbi szerkesztői közösség szétszéledt, viszont létrejött a Dajer Alapítvány, amelynek az egyik célja az volt, hogy biztosítsa a magazin fenntarthatóságát. A másik célja, hogy a középkorba lépett nők élethosszig tartó tanulását, a nőiesség megélését, a nemi egyenjogúságot elősegítse, valamint a menopauza nehézségeit övező tabuk feloldásában hivatott segítséget nyújtani. Ez egy támogató közösség, ahol nem kell szégyellni az életkori változásokat, nyitottan lehet beszélni a témákról.
– Miként jött létre ebből a Szellemi Műhely?
– Szerettünk volna az online térből a valós térbe átlépni. Hisszük, hogy a személyes találkozóknak ereje van, ez pedig egy olyan hely lesz, ahol lehet találkozni, örömködni.
Olyan hangulatra vágytunk, mint a régi fodrászszalonoké, ahová a nők nemcsak a hajvágás, festés, dajerolás miatt jártak, hanem beszélgetni, pletykálgatni. Egy békebeli, meleg helyre, ahol sokféle nő megfordul, és mindenki hozzáad valamit a tudásával, a stílusával.
Hétköznapi nők, akiknek az erejük, a szépségük olykor szinte láthatatlan.
– Hogyan esett a választás erre a helyiségre?
– A józsefvárosi önkormányzat honlapján találtuk meg ezt a lehetőséget. Szinte megszólított minket a hely, hiszen egy fodrászszövetkezet működött itt annak idején, azután pedig irodák. Tavaly februárban nyertük el pályázat útján a bérleti lehetőséget, és júliusban vettük át a helyiséget. Szintén pályázatok útján, támogatások segítségével és önálló kampánnyal tudtuk megvalósítani a felújítást. Először a művészeteknek és a kultúrának kívánunk teret adni. Kiállításokat, könyvbemutatókat, podcastokat tervezünk, de szeretnénk nyitni a szociális témák felé is. Rengeteg ötletünk van. Szerencsére a házban is nagyon pozitívan viszonyultak felénk, itt tényleg kedves emberek élnek. Már szerveztünk bolhapiacot is a lakóknak. Nagyon jó érzés, hogy nyitott, befogadó közösség vesz minket körül.
A beszélgetés kicsit abbamaradt, mert kezdetét vette a megnyitó. A Dajer közösségi térben legalább ötven nő és úgy egy tucat férfi jelent meg. Talán most életemben voltam először ilyen kicsi helyen ennyi nővel együtt. A kiállítással egybekötött esemény sok érdeklődőt vonzott aznap este a nyolcadik kerületbe, mégis remekül elfértünk.
Ahol nőnek lenni jó
A kezdeményezés három nő barátságának köszönhető, akik elkezdtek együtt kávézgatni, beszélgetni. Három nő, a magazin alapítói: Barna Era, Kovarszki Andrea és Miklusicsák Aliz. Frazon Zsófia később, Era kilépésével érkezett kurátornak az alapítványba, előtte ő is benne volt a Dajer közösségben. A Dajer Szellemi Műhely és közösségi tér kialakításában már Zsófi vett részt. Ezeknek a nőknek köszönhetően indult útjára és nyitotta meg a kapuit egy új közösségi tér.
A megnyitón is Zsófi mint az Alapítvány egyik kurátora a beszédét azzal kezdte, hogy ötven felett már ne kezdjen az ember olyan mondatokba, amelyekben nevek is szerepelnek. Esterházy Péter után szabadon. Ugyanis rengeteg nevet kellett volna felsorolni ahhoz, hogy mindenkinek köszönetet mondjanak, akik részt vettek ennek a helynek a megszületésében.
A felújítás során tíz nő szedte fel az ötvenéves linóleumot, szívüket-körmüket adva a nemes célért. Terveztek, festettek, fúrtak, faragtak, a szövetkezeti helyiség átmentett lámpáit tették a falakra.
Három régi fodrászbúrát állítottak a falhoz, és egy kis fodrászasztal is helyet kapott a helyiségben, rajta régi pamacs, fésűk és az elmaradhatatlan Nők Lapja 1975–1976-os lapszámai, mert a fodrászatokban hagyományosan újságot is olvastak a nők. A falakon jelenleg három nő, Heuschmidt Zita, Kovács Andrea Kurszán és Szántó Sarolta alkotásai láthatók. A képek a közönséget a kollázs világába kalauzolják. Ennek ereje abban rejlik, hogy történeteket mesél, elemi erővel mutat be egy képi világot. Olló, csiriz, cérna, tű, és képi szövegrészletek. Minden kollázsalkotás mögött ott van egy gesztus, egy mozdulat, amikor a szem kiválasztja a megfelelő részletet. Walter Benjamin német filozófus konstruktív kritikának tartotta a kollázsalkotásokat. Ezekre az önkifejező művekre Magyarországnak is nagy szüksége van a napjainkban, akárcsak egy falat kenyérre. A kiállított képekben ott van a mondanivaló, nőket ábrázolnak, akik passzív objektumokká válnak az önkifejezés talaján – mondta el Zsófi.
A női hármas harmadik tagjának, Kovarszki Andreának köszönhető a helyszín. Andrea pályázatokkal és pályázatírással is foglalkozik, pályázatfigyelés közben bukkant rá a józsefvárosi, civilek számára kiírt kedvezményes pályázati lehetőségre. Felhívta az önkormányzatot, hogy szeretné megnézni az ingatlant. Egyszerűen nem hitte el, hogy itt korábban fodrászszövetkezet működött. Meglátta, és azonnal tudta, hogy ez lesz az a hely, ahol a Dajer személyes térré alakulhat. Andrea nemcsak a pályázatíráshoz ért, hanem többek közt hobbi-DJ is, és mixeket rak össze mint SelectorKA.
A Dajer kezdetekben kedden és csütörtökön lesz nyitva, 13:00–19:00 óra között. Klubestekkel készülnek, ahol a nők megtanulhatják a bútorfestés csínját-bínját, lesznek kárpitozóestek, de varrásra és akár hajvágásra is lesz lehetőség, ugyanis Aliz nagyszülei fodrászok voltak, úgyhogy a szépülés is helyet kap a közösségi térben. Kialakítottak egy podcastszobát, ahol izgalmas női témákat járnak körül, és a nőkhöz szólnak, őszintén kimondva a tabukat. Májusban egy Café World sorozatot is útjára indítanak, ahol az önrendelkezés, a méltóság és a szabadság lesznek a legfontosabb témák. Egy hely, ahol nőnek lenni jó.
Tartsunk össze!
Hamar elszállt az idő, és amikor bandukoltam haza, azt láttam, hogy piros a lámpa a Baross utcai zebránál, viszont jön a 4-es villamos. Éppen zöldre váltott a lámpa, és három nő, köztük jómagam is, futólépésben iszkoltunk a jármű felé. Az utolsó ajtónál állt egy lány mosolyogva. Lábával kitámasztotta az ajtót, és ránk várt, akik iparkodtunk elérni a villamost. Mindhárman felszálltunk, és utánunk még érkezett egy fiatal lány. Megköszöntük mindnyájan az ajtón álló fiatal nő kedvességét, és ő csak mosolyogva annyit mondott: „Óh, hát igazán nincs mit. Mi, nők tartsunk össze!” Majd szép estét kívánt mindnyájunknak. A Blaha Lujza térig vigyorogtunk egymásra, és azt éreztem, magammal hoztam valamit a Dajerből.
Merényi Miklós a józsefvárosi társadalmi kapcsolatok ügyosztályának főtitkáraként és a Közösségi Részvételi Iroda vezetőjeként vett részt a megnyitón. Felhívta a figyelmet, hogy érdemes a józsefvárosi önkormányzat honlapját megnézni, mert vannak civil és közösségi pályázatok is, amelyek teret adnak közösségek megerősítésére, akárcsak a Dajer. Szükség van olyan helyekre, ahol az emberek találkozhatnak. A Dajer egy szimbólum, egy hétköznapi dolog, mintha elmennél a fodrászhoz, és ott elbeszélgetnél valakivel, egyszerűen jól éreznétek magatokat.
