Évekkel ezelőtt készítettem egy tervet, hogy ha törik, ha szakad, minden évszakban elmegyek valahová világot látni. Nem számított, hogy hol alszom vagy mennyi pénzem van, csak világot akartam látni. Amikor édesanya lettem, akkor a kicsivel mentünk és megyünk a mai napig mindenhová. Voltunk barátoknál Londonban, úttalan utakon túráztunk Jordániában, vagy épp a görög habokat szeltük. Kisfiam is hamar beleszokott ebbe a miliőbe, már mindig együtt tervezgetjük a következő úti célt. Mivel kalandokat keresünk és a pénztálcánk nem feneketlen, ezért sosem úgy történik, hogy először kinézzük a célt és megszervezzük, hanem előbb belövünk egy keretet, hogy mennyi van utazásra és abban az összegeben nézegetünk amerre szeretnénk menni. A fapados légitársaságoknak köszönhetően már szinte mindenhova van olcsó járat és hatalmas érzés körbejárni a világot.
Persze a szálláson spórolunk a legtöbbet, sátor, Bed and Breakfest, kis motel, hostel is szóba jöhet, mert a lényeg számunkra, hogy ott legyünk és ilyenkor simán lejjebb adunk a kényelmünkből. Szállásaink és utazásaink során a legtöbbször az otthoni körülményeknél mostohább helyeken alszunk, de tudjuk, hogy pár nap és hazaérkezünk. Nekünk ez vált be.
Fölmerül a kérdés, hogy maradjunk a jól bevált rutinoknál, vagy érdemes kipróbálni valami újat, kilépni a komfortzónánkból? Vajon a kalandvágy hajt minket, vagy inkább a biztonságra, a megszokottra vágyunk a szabadságunk alatt? Egy utazás megszervezése és a habitusunk függ attól, hogy mennyit tudunk elhagyni a kényelemből a kaland kedvéért. A komfortzóna az a mentális és viselkedési tér, ahol biztonságban érezzük magunkat, mert ismerjük a környezetet, a feladatokat, a reakcióinkat. Ez a terület kényelmes, de gátat szab a fejlődésnek és az új élményeknek. A nyaralás tökéletes alkalom arra, hogy teszteljük ennek a zónának a határait, már ha fel vagyunk rá készülve. Sokan azért választják évről évre ugyanazt az úti célt, ugyanazt a szállást, mert ez adja nekik a legnagyobb biztonságot. Tudják, mire számíthatnak, mi vár rájuk, és ez valóban stresszmentes pihenést eredményezhet. Azonban előfordulhat, hogy így mi is, az útitársunk is eleshet élményektől, személyes fejlődési lehetőségtől.
A komfortzóna átlépése nagyon ijesztően hat arra, aki szereti kontroll alatt tartani a dolgait, pedig érdemes kipróbálni, mert komoly előnnyel járhat, ha kicsit bátrabbak vagyunk.
Az új helyzetekben, ismeretlen környezetben nő a problémamegoldó képességünk, kreatívabbá válunk, tágíthatjuk az érdeklődési körünket és gyakorolhatjuk az idegen nyelvet. Amikor új dolgokat próbálunk ki, az agyunk új kapcsolatokat épít, ami segíti a kognitív rugalmasságot. Ennek következtében a későbbiekben könnyebben birkózunk meg a hétköznapi problémákkal. Ugyanakkor a felejthetetlen élmények, amikkel gazdagodunk, gyakran nem a megszokott helyzetekből alakulnak ki. Egy spontán kirándulás, egy ismeretlen étel kipróbálása tágítja a látókörünket és emlékezetesség teszi a pihenést. Majdnem úgy, mint nálam, amikor Bulgáriában egy útszéli kebabosnál ettem csevapot és utána két hétig beteg voltam…. Hát nem sikerülhet minden mindig a legoptimálisabban, viszont a strandos minifánk isteni volt.
Fontos lehet még a nyaralás alatt, hogy a több új élethelyzet adódik, mint otthoni környezetben. Ilyenkor ha sikeresen megbirkózunk egy új kihívással, az növeli az önbizalmunkat és segít a továbbiakban legyőzni a stresszt, hiszen minden felmerülő problémára lesz megoldásunk.
A pihenés célja többek között az, hogy megtörjük a napi rutint és kilépjünk az általunk felállított rendszerből. Kell néha az úgynevezett break out, hogy felülről, vagy más szemmel nézzünk az életünkre.
Ha sokaknak még e felsorolás hatására sem indult be az utazó kedvük, érdemes átgondolni, hogy hogyan tudjuk átlépni a határokat úgy, hogy közben biztonságban maradjunk. A kulcs a fokozatosság és a tudatosság. Nem feltétlenül úgy kell kezdeni, mint én a kisfiammal, hogy egy beduin sátorban aludtunk a sivatagban, máskor meg sárgadinnyét szedtünk szállásért egy kis isten háta mögötti faluban. Nem kell azonnal fejest ugrani a mélybe. Próbáljunk ki apró újdonságokat. Ez lehet egy ismeretlen étterem, egy olyan múzeum meglátogatása, ami eddig nem érdekelt, vagy egy alapfrázis elsajátítása a célország nyelvén.
A spontaneitás jó dolog, de némi előzetes tájékozódás segíthet minimalizálni a kockázatokat. Ha például egy hosszabb túrára indulunk, érdemes utánanézni az útvonalnak, az időjárásnak, és felkészülni a szükséges felszereléssel.
Fontos, hogy ne erőltessünk magunkra semmit. Ha egy tevékenység már szorongást okoz, vagy túl kényelmetlenül érezzük magunkat benne, lépjünk vissza. A cél nem a traumatizálás, hanem a pozitív élmények gyűjtése.
Lehet, hogy egy új élmény nem úgy sül el, ahogy azt elképzeltük. Ne ragaszkodjunk mereven a tökéletes forgatókönyvhöz! A váratlan helyzetekből is tanulhatunk. Legyünk befogadóak a helyi kultúrával, az emberekkel és a szokásokkal szemben. Ez a nyitottság rengeteg új ajtót nyithat meg. A kérdés tehát nem az, hogy kaland vagy biztonság, hanem az, hogy hogyan találjuk meg a kettő közötti egyensúlyt. A nyaralás kiváló alkalom arra, hogy tudatosan döntsünk: szeretnénk-e kicsit kimozdulni a megszokottból, vagy inkább a teljes kikapcsolódásra fókuszálunk.
A legfontosabb, hogy a nyaralásunk valóban a feltöltődésről szóljon, bármelyik utat is választjuk. A komfortzóna átlépése izgalmas és gazdagító lehet, de csak akkor, ha figyelembe vesszük saját határainkat és szükségleteinket. Akár egy egzotikus túrára indulunk, akár a megszokott tengerparti nyaralást választjuk, a legfontosabb, hogy élvezzük a pillanatot, és nyitott szívvel fogadjuk az élményeket.
