USA;szélerőmű;zöldenergia;Donald Trump;

Donald Trump széllel szemben viccel

Közismert, hogy az amerikai elnök természettudományos műveltsége hagy némi kívánnivalót maga után. Efelől több ízben is meggyőződhettünk, például a szélenergia kapcsán tett kijelentései és döntései révén is. Azt sajnos tényként kell elfogadnunk, hogy az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke nem rendelkezik még a legelemibb természettudományos ismerettel sem. Ez a komplex környezeti válságjelenségre való rálátása kapcsán számos esetben hatványozottan és látványosan beigazolódott.

Amerika első embere már hivatalba lépésének első napján, január 20-án végrehajtási rendeletet írt alá, amely felfüggesztette a szárazföldi és tengeri szélerőműprojektek szövetségi engedélyezését, valamint elrendelte a meglévő szerződések felülvizsgálatát. Ez az intézkedés a tengeri áramfejlesztőket érinti inkább hátrányosan, mert a szárazföldi projektek gyakran magánterületeken valósulnak meg, így kevésbé vannak kitéve Trump „balfácánkodásának”.

Széllel bélelt elnök

„Az elnök »küzdelme« a szélenergiával nem új keletű. Lassan már két évtizedes múltra tekint vissza a harca egy skóciai tengeri szélerőműprojekt leállításáért, ami zavarja a kilátást a Trump International Golf Club Scotland Ltd. golfpályájáról. Vélhetően a kudarcos jogi csatározás közepette kialakult ellenérzésére vezethető vissza, hogy minden lehetséges alkalmat megragad a szélenergia lejáratására” – tudtuk meg Munkácsy Bélától, az ELTE Természettudományi Karának habilitált egyetemi docensétől, aki a környezet- és tájföldrajzi tanszék vezetőjeként a szélenergia alkalmazásának természet- és környezetvédelmi összefüggései témájában szerezte a tudományos fokozatát.

Trump 2019-ben azt állította, hogy a szélturbinák zaja rákot okozhat. Ezt a kijelentést azonban semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá.

Ennek a téveszmének a háttere nem más, mint egy nocebo hatás, amely során a turbinák hangja iránti ellenszenv, félelem pszichoszomatikus tüneteket válthat ki, de rákot nem okoz. Ezt az Amerikai Rákellenes Társaság (American Cancer Society) az esetre reagálva meg is erősítette.

Trump azt is többször hangoztatta, hogy a szélturbinák állatok pusztulását okozzák, például az Egyesült Államok nemzeti madarának számító fehérfejű rétisasokét, a tengerre telepített erőművek pedig bálnákét.

Ezzel szemben a tudomány álláspontja az, hogy bár valóban van madárpusztulás (turbinánként 2-3 évente egy esetben), mértéke elhanyagolható például a közlekedés vagy a mezőgazdaság által okozott pusztulás mellett. A hatás a bálnák navigációs rendszerének összezavarásában pedig nem bizonyított. Ezt erősítette meg az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) is, amely szerint nincs bizonyíték arra, hogy a szélturbinák közvetlenül felelősek lennének a bálnák haláláért. „Arról szintén lényegesen kevesebb szó esik, hogy az ásványkincsek kinyerését célzó tengerfenéki szeizmikus felmérések, szonártechnológia és vízszennyezés mekkora pusztulást visz végbe a tengeri élővilág esetében – hangsúlyozta Munkácsy Béla. – Szél­erőművet csak engedélyek alapján, alapos vizsgálatok után lehet építeni – a természetvédelem a tervezés része, nem utólagos kérdés.”

„Éppen az amerikaiak készítettek egy kutatást – tette hozzá az Energia­klub Szakpolitikai Intézet szakértője, Magyar László – miszerint

a házi macskák úgy tízezerszer több madarat pusztítanak el, mint a szélerőművek. 

Még a hűtőtornyok és a magas épületek is sokkal több madáráldozattal járnak, nem véletlenül ragasztanak az ablakokra madársziluetteket. A legújabb szélturbinák ráadásul már a denevérek védelmére is technológiai megoldásokat kínálnak.”

Fosszilis lábnyomok

„Ha nem fúj a szél, elfelejtheted a tévét estére” – viccelődött Bödőcs Tibor a szélturbinákról, de az ő foglalkozása humorista.

Az elnök elvileg komoly ember volna, mégis gyakran él hasonló kifejezésekkel, például amikor „szélmalmoknak” nevezte a berendezéseket. 

Ez a kijelentés egyértelműen lealacsonyító, arról nem is beszélve, hogy a szélturbinák az áramtermelés legmodernebb lehetőségét képezik, nem pedig egy hanyatlófélben lévő módszert.

Az elnök szintén többször is állította, hogy a szélturbinák „tönkreteszik a tájképet”, hogy „rozsdásodnak”, és hogy „drága lebontani őket”. Nemrégiben azt mondta, hogy „szemétként szóródnak szét az országban”. Azzal viszont már sokkal kevésbé van tisztában, hogy a számadatok mit mondanak: a szélturbinák ökológiai lábnyoma nagyjából nyolcad-harmincadrésze a fosszilis energiahordozókénak (10–30 gramm és 800–1000 gramm CO2/kWh), arról nem is beszélve, hogy a szélturbinák körülbelül hat hónap alatt kiegyenlítik a gyártásuk során keletkezett környezeti terhelést is.

Az amerikai elnök egy 2019-es floridai beszédében azt állította, hogy a szélturbinák „rengeteg füstöt bocsátanak ki”. 

Hogy mégis honnan vette ezt, nem tudni, hiszen ezeknek az energiatermelőknek a működése során nincs károsanyag-kibocsátás.

„Megjegyzésével nagyon fontos dologra mutatott rá a tisztelt elnök úr, ugyanis a szélturbinák forgása során a levegő »elfárad«, még tudományosabban »megég« – ezt látjuk füstként. Ezt a jelenséget a tudományos konszenzus képzelt emissziónak nevezi” – mondta kissé ironikusan Magyar László. – De nézzük a tényeket:

egy szélerőmű 25 éves működése során a CO2-kibocsátása 0,0 gramm, míg a mátrai szénerőműnek ugyanennyi idő alatt 160 000 000 000 000 gramm (160 millió tonna). 

Ezt a két számot érdemes azért összevetni” – folytatta az Energiaklub Szakpolitikai Intézet szakértője.

Trump kritizálja továbbá a szél­energiát annak költségei miatt is, a termelést pedig – mit ad isten – az USA gazdasági versenytársaival, Kínával és Németországgal hozza összefüggésbe, azt állítva, hogy a szélturbinák előállítása ezekben az országokban történik. Ezzel szemben a tény az, hogy a megújuló energiaforrások, köztük a szél­energia jelentős gazdasági előnyökkel járnak, és munkahelyeket teremtenek az USA-ban is, egyebek között Texasban.

„A jelenség sajnos nem rajzol pozitív képet arról, ami a politika világát jellemzi a 21. században – vélekedett Munkácsy Béla. – A Ne nézz fel című, 2021-ben megjelent film jól tárja fel ennek a problémának a lényegét. Felhívja a figyelmet arra, hogy a politikusok jelentős része saját rövid távú politikai haszonszerzése érdekében gondolkodás nélkül félretolja az össztársadalmi és környezeti érdeket, még akkor is, ha nyilvánvaló ostobaságokat kell ehhez kijelenteni és képviselni.”

Az idő makacs kereke

Trump kijelentései nyilvánvalóan a fosszilis energiaforrások előnyben részesítését szolgálják, politikai eszközként használja őket a megújuló energiaforrások elleni kampányban. Már hivatalba lépésének első napján rendeletet írt alá, amely felfüggesztette a szélerőműprojektek szövetségi engedélyezését. Ez jobbára a tengeri turbinákat érintette, hiszen a szárazföldiek jórészt magánprojektek keretében épülnek, amelyeket az elnök korlátozó intézkedései nem érintenek. A szélenergia-ipar elleni intézkedések hatására az ezzel foglalkozó európai és amerikai vállalatok részvényei jelentős esést szenvedtek el, a dán Orstedé például 14 százalékkal zuhant. Mindezzel Trump munkahelyek sorát veszélyezteti, és nemcsak közvetlenül a szélenergia-iparban, hanem más szektorokban is.

Bár a szélturbinák sem mentesek minden környezeti hatástól, a róluk alkotott negatív kép figyelmen kívül hagyja a szélenergia bizonyított környezeti előnyeit. „Az elnök úr valójában nem tudja megállítani a világban zajló átalakulásokat, és az Unió reményeink szerint élére tud állni a zöld átmenetnek” – mondta végül Magyar László.

Az amerikai demokrácia alapjai egyre ingatagabbá válnak. Az Egyesült Államok nemzetközi versenytársai nagy változásokon mentek át az utóbbi évtizedekben, ezért nagyobb beleszólást akarnak (az egyelőre még) fejlődő világunk irányításába. A jövő a szélenergiáé, amit például Dánia gyakorlata is igazol. Az USA-ban a megújuló energiaforrások, köztük a szélenergia, 2020-ban már az áramtermelés 25 százalékát adták, és gyorsabb ütemben nőnek, mint a fosszilis energiaforrások. A széntermelés 1978 óta nem látott mélypontra zuhant.

„Megoszlanak a vélemények, hogy ennek a szánalmas, tudománytalan ámokfutásnak lesznek-e következményei az európai szélerőműgyártásra. Ám reménykeltő, hogy a szélturbinák ma a legolcsóbban termelő berendezések közé tartoznak, így elterjedésük gazdasági alapon nehezen fékezhető. Az is ígéretes, hogy a nagy, globális vállalatok elköteleződése jellemzően megmaradt az éghajlatvédelem mellett. A »We Are Still In« nevű összefogás például csaknem 4000 nagy céget tömörít, évente csaknem tízezer milliárd dollár értékkel járulnak hozzá az Egyesült Államok GDP-jéhez. Mindemellett széles körben elterjedt gyakorlat igazolja, hogy a szélturbinák akár közösségi alapon is megépíthetők, és ennek megakadályozására az elnöknek és csapatának jelenleg nincsenek eszközei” – fejtette ki Munkácsy Béla.