A hetvenes években a főnököm, akit nagyon tiszteltem, megkapta egy olyan cég vezetését, amely kavicsot értékesített. Dunakavicsot a Duna partján. Szép időszakát élte Baja, rengeteg építkezés volt akkor, folyamatos kiszállítás a telepről, ahol a sóder fel volt halmozva. Jött a teherautó, egy markoló megpakolta, és már mehetett is. Mire kész lett a rakodás, már jött is a következő teherautó, amit nagyjából addigra raktak meg dunakaviccsal, amíg a másik megfordult. Folyamatos üzem, mindenki elégedett: a cég, a dolgozók a vásárlók.
A legsűrűbb időszakban négy ilyen gépsor működött. A barátom meghívott, hogy nézzem meg, milyen jó és egyszerű üzletet visznek. De a rakodóterület szélén több rozsdás vastartályt láttam, ami arra szolgált, hogy, ha megrakják kaviccsal, akkor az aláállított szállító eszközt azonnal, néhány másodperc alatt megtöltse. Javasoltam, hogy minden gépsorba tegyenek be egy ilyen puttonyt, és akkor feleannyi teherautóval pontosan ugyanannyi kiszállítást tudnak elvégezni, mint addig.
A barátom megértette, hogy lényegesen javíthatná a kihozatalt, sok pénzt és erőforrást takaríthatna meg, de nem vállalta. Mi legyen a teherautókkal? Mit kezdjen a felszabaduló munkaerővel? Egy bejáratott, jól működő munkafolyamatot csak azért nem bontunk meg, mert másképp olcsóbb, a felszabaduló eszközökkel pedig még többet lehet termelni. A volt főnököm nem is hívott többet.
Most, fél évszázaddal később megint rászaladtam egy építésszervezői problémára. Az új Mohácsi hídhoz kapcsolódó, a hidat az 51-es úthoz kötő kétszer két sávos út építéséhez Baján keresztül szállítják a követ. Óránként 30-50, egyenként 40 tonnás szállítmány zúdul át a város útjain. Az elkerülő út már több mint 10 éve nem készül el, most nagyon hiányzik.
A megfelelő eljárás kézenfekvő. Most Mohácsról Új-Mohácsra, körben, több falun, Gemencen és Baja városán át dübörögnek a kővel megrakott teherautók úgy nyolcvan kilométert. Ha a rávezető utat az új hídon áthordott anyagból, a híd megépítése után alakítanák ki, akkor 5-8 milliárddal olcsóbb lenne, plusz Baján, Gemencben és a mostani szállítási útvonalon nem lenne környezeti terhelés.
Ebből persze az következik: kizárt, hogy így járjanak el. Hiszen eleve így kellett volna csinálni, tervezni. Ugyanakkor Kozári Kovács Zoltán azt írta egy közösségi fórumon: "Vajon milyen technikai akadálya (uszály, daru, komp, vízállás stb.) lehet annak, hogy a Mohács közeli Versendről nem a Dunán szállítanak alapanyagokat az új mohácsi Duna-híd alföldi oldalán, Bácskában lévő útépítésekhez, hanem a bajai Duna-hídon át, körbe utaztatják a nyersanyagokat, egészen Hercegszántóig? Geológia: a Mecsek alján, Versenden lévő mészkő- és kavicsbányát a múlt század közepén bezárták, majd a déli autópálya építésekor 2007-ben újra megnyitották és azóta is működik. A bánya a Versend és Monyoród közötti szőlőkben helyezkedik el, elérhető gépjárművel az 57-es útról, a Monyoród és Versend között észak felé induló 2 km hosszú kavicsos bányaúton. Baja az áldozat! Tragédia! Dilettantizmus, vagy csak százmilliók lenyúlása a tét?"
Csuda tudja… Régebben a mohácsi komp 10 tonna fölött nem vitt át semmit. Mostanában át lehet menni a komppal nagy súlyú szállítmányokkal is. Egy 40-45 tonnás kőszállítmány úgy 40-50 ezer forintért átkelhet. Visszafelé is egy 10-es lehet, üresen. Gondolom, a szállítási gyakoriság is korlát lehet. A komp 140 tonnáig jó, de biztosan van egy menetrendje, külön meg kellene oldani a folyamatos szállítást. Ha nyersen a költségeket és a folyamatos időbeosztást nézem, elképzelhető, hogy érdemes 80 kilométert szállítani azt a követ a kompátkelés helyett, ahol még mindig adódik 20 és 40 kilométer szállítási távolság.
Meglehet, hogy rentábilis Baja felé kerülni. Ezzel együtt a város számára rendkívüli környezeti terhelést jelent az útépítéshez kapcsolódó szállítás elviselése. Egy teherautó áthaladása 400 közlekedési egységet ír. Megnéztem, amikor szállítás van, óranként - ahogy fent már említettem - 30-50, egyenként 40 tonnás szállítmány mozgatására van szükség. A kompra talán felmehet kettő egyszerre. Mindent egybevéve rendesen tönkreteszik a város útjait, az ingatlanok sérülnek, és a lakók egészsége is veszélyben van. Gemenc károsodik, a Türr István-híd és a rávezető út jelentős terhelést kap.
Ami azt illeti ez olyan léptékű probléma, hogy érdemes lenne a kormányhoz fordulni segítségért. A város vezetése megtehetné, gondolom megfelelőek a kapcsolataik, baráti a viszony. Nem úgy, mint legutóbb, amikor a várost elkerülő út északi szakaszának elkészítését szerveztük, még a kétezres években. Az átadáson a beszédet én mondtam, igaz, a bajai sajtóban és tévében nem jelent meg. Pont akkor képviselő voltam ugyan, és az elkerülő út építésének miniszteri biztosa, de a városban nem mi voltunk hatalmon, és ilyen esetekben még egy elkerülő út átadása sem fér be a helyi sajtóba, úgy tapasztaltam.
Tehát az sem lenne ördögtől való, ha a Mohácsi híd rávezető útjait egy évvel később építenék meg, miután a bajai elkerülő és a községek elkerülő útjai is megépültek. És létezik az említett építésszervezési lehetőség, persze csak ha komolyan veszik, hogy nagyon kártékony a mostani eljárás: a hídtól az 51-esig az átkötő út azután is megépülhetne, hogy maga a Mohácsi híd elkészült. Onnantól a szállítás észszerű módon megoldható.
No de ez már túl hasznos, és sokkal olcsóbb, úgyhogy szinte kizárt.
