Patkós Luca grafikus a budapesti neonörökség mentésében végzett munkájáért kapott tegnap díjat. Városi fényklímát restaurál, archívumot épít és terepmunkát végez egyszerre. A Három Hollóban tartott díjátadón is felidézte, milyen kitartást igényel ez a vállalás: – Volt olyan üzlet, ahova egy éven keresztül jártam be, és próbáltam rávenni a tulajdonost, hogy hadd újítsuk fel ingyen a neonreklámját. – A „Cső!” projektben, a Neonvadászatban és a Világítós plakátokban az a legfontosabb, hogy a múlt közös örökségként jelenik meg – olyan városi emlékezetként, amelyre ma is rá lehet kapcsolódni.
Somogyi Hajnalka, az OFF-Biennále alapítója a független kortárs művészet egyik legfontosabb szervezőjeként került a díjazottak közé. Az OFF a maga intézménytől független modelljével a szakmai közösség erejére épít. Somogyi felidézte azt a mondatot, amely végül lendületet adott: – Tulajdonképpen biennálét csinálni Magyarországon csak így érdemes, ilyen fura, lehetetlen módon. – Az OFF e lehetetlenség produktív energiáját tette tartós kulturális struktúrává.
Wilhelm Droste irodalomtörténész a budapesti kávéházi kultúra újragondolásáért kapta a Pro Cultura Urbis díjat. Kávézói olyan terek, amelyekben a város lírai hagyománya tovább él, így munkássága mind közösségi gesztus, mind kulturális infrastruktúra. Az eseményen úgy fogalmazott: – Az ember csak ott igazán ember, ahol játszik. És a játék nekem azonos Budapesttel. – Valamint hozzátette, továbbra is derűs következetességgel folytatja a városi legendárium építését: – A hét a kedvenc számom, hat kávéházat csináltam, tehát muszáj lesz még egyet.
Az idei díjátadón mutatkoztak be a most először kijelölt PCU-ösztöndíjasok is, akik már a jövő kulturális térképét rajzolják.
Szabó Dominika Pesti Prizma című podcastsorozata hét színen és a „fehéren” keresztül vizsgálja majd Budapest kulturális és pszichológiai rétegeit: művészettől sporton át városi identitásig. Az ambiciózus projekt része egy egységes honlap és egy bookazine is, amelyben a színek várostörténeti jelentése újrarendeződik.
Kovács Krisztina, a budapestianfloors megalkotója a főváros padlóburkolatainak dizájn- és ipartörténeti világát rendszerezi. Több ezer fotót dolgoz fel, hogy láthatóvá tegye, milyen esztétikai réteg húzódik a talpunk alatt. Munkája egyszerre kutatás és vizuális archívum, mely talán megmenti Budapestet attól, hogy eltűnjön lába alól a talaj.
Roznár Levente pedig a Különös történések a Szondi utcában című Youtube-csatornájáért kapott ösztöndíjat. Animációs sorozata az elmúlt év talán legszéleskörűbben elismert karikatúrája – egyszerre groteszk és szeretetteljes látlelet. Ahogy fogalmazott: Budapestnek egy szerelmeslevél – minden szépségével, minden bájával, és minden negatív oldalával együtt.
