Thomas Bernhard A színházcsináló című darabját játssza Alföldi Róbert az Átriumban Bíró Bence átdolgozásában

„Sehol a világon nem viseltetnek a művészet iránt ekkora stupiditással, mint nálunk. Művészet! Itt az sem tudják, az micsoda. Az igazi, nagy művészeket itt lerántják a porba, a hazugokat, a haszontalanokat, a középszerűeket, az egekbe magasztalják, a dilettánsoknak meg még a seggét is kinyalják.” Többek közt ezt mondja, mit mondja, kiáltja Alföldi Róbert, mint Bruscon, a nemzet színésze az Átriumban, ahol Thomas Bernhard A színházcsináló című darabjának a főszerepét játssza.

Egy helyütt azt is megjegyzi, hogy „Itt minden egyes kimondott szó csak felkavarja a port.” Hát ez az előadás nem csak a port kavarja fel. Az osztrák szerző művét Bíró Bence fordításában és átdolgozásában tűzték műsorra és ez a változat még nyersebb, még durvábbnak ható, mint Bernhard egyébként sem a finomságáról híres, erősen provokatív műve. Alföldi Budaörsön Kovalik Balázs rendezésében Molnár Ferenc Liliomának a főszerepét játssza. Ott is bekerültek Alföldire illő személyes momentumok. Ez az Átriumban Pelsőczy Réka rendezésében sincs másként. Emlegetik, hogy ő volt a Nemzeti Színház főigazgatója, Szentest ahová gimnáziumban járt és még több mindent. Ugyanakkor alapvetően a történet a Bernhard által megírt eredeti településen Utzbach-ban játszódik. De van amikor a nézőteret is megvilágítják, ilyenkor az Átrium hangzik el.

Az átdolgozás tehát tele van olyan utalással, ami kiterjeszti a helyszíneket, a teret, az időt és átugrik a mába, Magyarországra, Budapestre. Még akkor is, ha az utóbbiak konkrétan nincsenek megnevezve. A színházcsináló, Bruscon a „nemzet színésze” egy turnéra érkezik az isten háta mögötti Utzbach-ba. Bernhardnál a családja alkotja a társulatát, az Átriumban játszott előadáson elsősorban a tanítványai. Brusconnak semmi és senki nem tetszik. Mindentől ideges lesz, felhúzza magát. Persze, mint egy igazi színész az életben, a turnén, a próbán és egyáltalán mindig: ő játszik. Az előadás nagy dobása, hogy Alföldi ebben a szerepben önmagát játszhatja. Kritikát fogalmazhat meg a világról, a színházról, arról amiben élünk, a politikai és társadalmi környezetről. „Mindig is ellentmondásos alkotó voltam, mindig is megosztó személyiség voltam. Sokszor izgalmas olyasmit csinálnunk, amit mások elutasítanak, ami másokat ellenállásra késztet. Egyrészt elutasítják, Másrészt nagyon is díjazzák. A politika megpróbálja lenullázni, A kritika megpróbálja felemelni” - mondja.

De ennél többet is beszél arról, hogy „az állampolgárokat egymás ellen uszították, a kultúrát kisajátították, a színházművészetet lezüllesztették, az egyetemet elfoglalták, a művészeket kiéheztették, a nézőket lenézték, szakmaiatlan senkiket tettek pozícióba, az embereket olyan szinten elbutították, hogy azok már azt sem tudják, mi érték és mi nem, mi igaz és mi nem.” Közben önmagát sem kíméli, megmutatja az általa játszott színész túlkapásait, érzemi hullámzását, szeretetéhségét, hisztériáját, bántó, sőt olykor bántalmazó viselkedését. Bíró Bence variációjában a vendéglősből művelődésszervező lesz, Ficzere Béla rendíthetetlen szótlansága, illetve a szikár tőmondatos válaszai szintén felérnek egy kiáltással. A tanítványokat László Lili és Németh Áron Valentin játsszák, illetve a társulat tagja még a Buza Tímea által megformált Agathe, aki Bruscon partnere. Alföldi energiája, kíméletlenül tükröt tartó és tükörbe néző játéka igencsak felkavaró. Sokáig fogva tartja a nézőt, nem tud szabadulni a látottaktól. Az előadás végétől különösen, amikor a színházcsinálót egyszerűen felemészti a díszlet, vagyis maga a színház! Az amire feltette az egész életét. Megadatik neki az, ami csak az igazi nagy színészeknek: a színpadon halhat meg.