Teltházas szombat délelőttel indult a hétvége a Magyar Zene Házában, ahol a MESH (magyarul HÁLÓ) idei élménypedagógiai találkozójának keretében rengeteg közös zenei kalandnak lehettünk részesei. A Muzsikáló Természet Zenekar koncertjén vettünk részt, mely ismét gyerekeket és szülőket hívott játékra és zenélésre – ezúttal a víz alá és a felhők fölé –, miközben a fesztivál színes, egymásra épülő programjai az apróságoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak is csupa izgalmas újdonságot kínált.
A zenekar jazz-, tradicionális- és globálzenei fúzióval repített minket képzeletbeli színes lovaink hátán a csillagok közé. Nyuszifülekként lóbáltuk kezeinket, civakodó cicákká lényegültünk át és afrikai törzsként kántáltunk egyre-egyre felszabadultabban. A dalok között viccekbe és találóskérdésekbe szőve tanulhattunk például arról, hogy a zenészek régen az éppen arra csámborgó lúd-úrfitól kértek egy két tollat, hogy megpendítsék a húrokat vagy arról, hogy miért is nem verseny a hangverseny. Minduntalan nevetések, röfögések és hápogások fodrozódtak a Muzsikáló Természet Zenekar közönségén.
A héttagú formációt Bolyki Sára (népi- és jazzének), Csapó József (klasszikus ének), Gulyás Anna (ének, mese), Heigl László (nagybőgő), Tálas Áron (zongora), Szlama László (koboz, lant, ének), Tar Gergely (ütőhangszerek) és Ágoston Béla alkotja, aki pedig szaxofonon, dudán, basszusklarinéton, torokénekkel és egyéb fúvósokkal kíséri a hangzásvilágot. Valódi szakmai igényességgel és a zene odaadó szeretetével állnak a színpadon, a felnőttek számára is lebilincselő, gazdagon felépített dalokkal. Sőt, olyan hangszerkülönlegességeket is megszólaltatnak, mint a szlovák fujara vagy Váci Dániel hangszertfejlesztő csodálatos „jószága”, a glissotar.
Céljuk, hogy bemutassák, szerintük milyen a legkisebbeknek szóló jó zene, különböző zenei világokon átkalauzolva a közönséget. Mesés dalaikkal igyekeznek olyan teljeskörű élményt adni, melynek része, a dallam, a különböző szólamok és hangszerek egybe és külön hallása, a ritmus követése és a nézőtér körbetáncolása is – hiszen a „Ringat a víz” című dalra például minden kis halacskát lecsábítottak a székéről, hogy együtt körbe ringatózzák a koncerttermet.
Finomhangolt élménypedagógiájuk példamutató, hiánypótló program, hiszen a zenei szellemiség teljes skáláját képesek könnyedén átadni. A koncert végére már teljes volt a metamorfózis: az aprónép hangszerszakértővé vált és indiászökdeléssel távozott a sorok közül.
A hétvége azonban korántsem ért véget a koncerttel – hiszen a MESH idei találkozója két napon át kínált programokat. A pedagógusoknak – akik a zenei világ kulcsát jelenthetik a gyerekek számára – külön szakmai szekcióval is készültek: külföldi és hazai előadók workshopjaival, kreatív zenetanítási módszertanokkal, gyakorlati foglalkozásokkal – bízva abban, hogy az itt megszülető találkozások, inspirációk és jó gyakorlatok hosszú távon is beépülnek az iskolák munkájába – és talán egy kicsit szebbé teszik a mindennapokat mindenkinek, akinek a zenéhez köze van.
