A filmrajongó olvasók Robby Müller atmoszférikus képi világával valószínűleg már találkoztak, hiszen a 2018-ban elhunyt holland operatőr a közelmúlt filmtörténetének jelentős alkotásait filmezte. Munkái között számos emberi kapcsolatról szóló mű szerepel, többek között Wim Wenders Az amerikai barát és a Párizs, Texas című filmjei, Jim Jarmusch Törvénytől sújtva, Mystery Train, illetve a Kávé és cigaretta című művei, valamint Lars von Trier Hullámtörés és Táncos a sötétben drámái, de még akciófilmhez is teremtett képi világot, William Friedkin Élni és meghalni Los Angelesben című noirjához. Illetve Tarr Bélával is együtt dolgozott, a 2004-es Prológus című rövidfilmet készítették, melyben emberek állnak sorban az ételosztásnál.
A budapesti Capa Központban most Müller fotográfiai munkásságát láthatjuk, a holland mester ugyanis a számára érdekes pillanatokat szerette Polaroid gépével megörökíteni, olykor a filmfelvételek szüneteiben is. A fényképeire hasonló érzékiség és színvilág jellemző, mint a filmes munkáira, ami a tárlaton rögtön szembetűnő, hiszen a huszonnégy Polaroid alapú nyomat akár filmjelenetekből is lehetne. Az egyiken egy hosszú, amerikai autó kék színű karosszériája uralja a teret, egy másikon sárga taxik várakoznak egy épület előtt, míg több fotón neonfényekkel díszített hotelek tűnnek fel, vagy szállodaszobák, melyekben az éjjeli lámpa, a függöny vagy egy bekapcsolt tévékészülék is növeli a kép atmoszféráját.
A tárlat kurátora, Nagy Zágon operatőr szerint Robby Müller képei azért hatnak a befogadóra, mert a holland mester az egész lényét rakta bele egy-egy jelenetbe, és nem a technikával akarta elvarázsolni a nézőt, hanem magát az emberséget tudta lefilmezni.
– Akárcsak a két híres magyar operatőr, Zsigmond Vilmos és Kovács László, úgy Miller sem a hollywoodi megközelítéssel filmezte a jeleneteket, hanem európai szemlélettel látott a munkának, például filmezés közben nem félt az árnyékoktól, amivel ő is megváltoztatta a hollywoodi filmnyelvet
– mondta lapunknak Nagy Zágon, hozzátéve, Müllert a Fény Mesterének is nevezték. Az operatőr szerint a fotóin is ez az érzékenység, illetve figyelem és empátia köszön vissza, még akkor is, ha azokon hétköznapi jelenetek láthatók, mint egy fényben fürdő hotelszoba, egy sötétben kivilágított buszpályaudvar vagy városi táj.
Müller a Polaroid technikával Wim Wenders 1973-as Alice a városokban című filmjének forgatásán ismerkedett meg, és ezután mindenhova magával vitte Polaroid kameráját. A kiállítás a filmek és a fényképek között párhuzamot is von, a fotók alatti címekben olvashatjuk, hogy az adott mű mikor készült, például Jim Jarmusch Törvénytől sújtva vagy Mystery Train című filmjének felvétele során. Illetve
a kiállítótérben egy hotelszobát is kialakítottak, melynek tévéjén Müllernek a forgatások között készített felvételei láthatók.
A tárlat képeit meg lehet vásárolni a kurátoron keresztül, a befolyt összeg egy részét a Cine-Collegium Budapest független filmfinanszírozási program kapja, mely támogatást nyújt az első vagy második nagyjátékfilmjét készítő rendezőknek.
Infó: Like Sunlight Coming Through the Clouds – Polaroids by Robby Müller. Kurátor: Nagy Zágon. Kurátorasszisztens: Máté Zsófia. Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ. Megtekinthető november 30-ig.
Csapatmunka
A kiállítás a Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál (BIFF) szervezésében valósult meg Robby Müller özvegye, Andrea Müller-Schirmer, a Robby Müller Archívum alapítója segítségével, illetve az amszterdami Annet Gelink Galéria, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és az Eötvös10 Művelődési Ház együttműködésében, valamint a Holland Nagykövetség támogatásával.
