Az 50-60-as évek szexszimbólumának viszonya volt Kennedy elnökkel, akárcsak Robert Kennedyvel, Frank Sinatraval és nem egy maffiózóval, akik mind rábízták titkukat, még ha nem is volt szándékukban. Olyan információk birtokába jutott kiterjedt kapcsolati révén a szőke bombázó, hogy azok már önmagukban veszélyt jelenthettek az életére, még ha igyekezett is azokat magában tartani. Marilyn Monroe utolsó napjai című könyv alcíme szerint is igazi thriller, amelyben végigszalad a színésznő életének legfontosabb szakaszain. A roppant sértően „ buta szöszinek” is titulált, modellként is befutott szépségről hatvanhárom évvel a halála után is élnek és - fognak is - különféle konspirációs elméletek. A többségi vélemény szerint öngyilkosságot követett el a 36 évesen elhunyt sztár. Amit a nyomozati anyagok szerint igazolnak a brentwoodi otthonában ágya mellett megtalált üres gyógyszerüvegcse és fiola. Nem szűkölködünk az életét több műfajban is feldolgozó alkotásokban - filmtől kezdve regényes és analitikus művekig, nem beszélve a dokumentarista jellegű feldolgozásokról (Joyce Carol Oates, Anthony Summers).
Az 500 milliós példányszámú könyveladásnál járó Patterson új részleteket tár fel, amelyek szerinte az ő elméletét, tehát a gyilkosságot igazolják, például azt, hogy 11 árvaházban illetve nevelőszülői családban nevelgették, miután anyját elmegyógyintézetbe kellett zárni, s hogy ezek után nem meglepő, hogy ekkor kezdett el dadogni. Vagy arra is felhívja a figyelmet, hogy a boncolási jegyzőkönyv felszínes volt, s az egyik nyomozó véleménye szerint pedig Monroe halálának, pontosabban (feltételezett) öngyilkosságának körülményeit megrendezték. Patterson elmondta, a róla szóló csaknem valamennyi irodalmat átböngészte, és a december 1-én megjelenő könyvet igyekezett dokumentumokkal a lehető legrészletesebben alátámasztani. Hogy mennyire alaposan körbejárta az ügyet, szerinte az is bizonyítja, hogy több szerzőtársa is akadt menet közben - újságírók, szépírók, mint Tim Malloy, Casey Sherman, Benjamin Wallace, Chris Mooney and Vicky Ward. Ugyanakkor a belső borítón találunk utalást arra is, hogy vannak benne fikciós párbeszédek. Amit nem titkol, sőt ennek kapcsán hivatkozott Patterson arra, hogy e tekintetben sokat tanult Norman Mailertől, de még Bob Woodwardtól is (Watergate-botrány legendás újságírója). Egyébként életművében Patterson az „...életének utolsó napjai” sorozatot John Lennonnal kezdte, folytatja most Monroeval, tervezi Presleyt, Gene Hackmant. S arra a kérdésre, hogy mi lenne ebben az „… életének utolsó napjai” sorozatban a legnagyobb dobása – rövid gondolkodás után, szemrebbenés nélkül rávágja: Putyin!
James Pattersont nem a pénz hajtja
800 millió dolláros nettó vagyonával elég gazdagnak érzi magát ahhoz, hogy könnyelműen kijelentse a Hollywood Reporternek adott interjúban, hogy pénzre nincs szüksége, nem azért ír. Nem mellesleg sokan sejtenek munkája mögött „bedolgozókat”, hisz ontja magából a könyveket. A New York Times egyszer úgy jellemezte, hogy ő egyszemélyben a „James Patterson Zrt”. Cáfolja, hogy többen gyártanák könyveit, „ nincs nekem könyvgyáram”! Ő csak ül dolgozószobájában és ontja a bestsellereket. Az 1976-ban befutott író most már azt mondogatja, kevés ideje van hátra, s még annyi „szépséget” szeretne teremteni. Ez az, ami hajtja és nem a pénz.
