Ébner Aletta: Start

Gyorsan kell bemennem, kiszökik a meleg, egy konvektor van, a néni szerint bőven elég, fel lehet fűteni vele az egész lakást. Kulcsra zárja mögöttem az ajtót.
Sose lehet tudni, belopózik a szomszédmacska, a gazdája amerikai, képzelje el, most költözött vissza Magyarországra harminc év után. Azt mondta, nem tetszett neki az amerikai álom, ez jobb, ez magyarul van.
Az előtérben toporgunk, itt végre nem rögtön a konyhába lép az ember.
Én nem megyek már sehova. Maradnak az utazós tévéműsorok. Múltkor egy természetfilmet adtak a gibraltári majmokról. Jó dolguk van, esznek, isznak, sütkéreznek a sziklás parton, fára másznak. Nekem mindenem fáj.
A sebeit mutogatja. Hátraesett, akkorát, hogy csillagokat látott.
Én is foltos vagyok, tegnap megharapott egy gyerek a munkahelyemen.
A kisasszony hol dolgozik?
Bölcsődében.
Tényleg, feljegyeztem a maga cetlijére, gyermekgondozó és művészlélek. Mindenkiről írok, annyian vannak, követhetetlen. Beszéltünk már a fizetésről? Készpénzes fizetőket várok.
A telefonban említettem, hogy van valamennyi önerő, de a többit kénytelen leszek hitelből.
Az ember azt is kézhez kapja.
Azt a bank utalja önnek.
És az időben mikor történik?
Megnézhetném esetleg a többi helyiséget?
Egy szoba van, amerikai konyhás háló. A falon tengerparti kép.
Én alakítottam ki a lakást, büszke vagyok az elrendezésre. Mindenütt van dugalj, ki nem állhatom, ha ficereg a kábel. Nem szívesen válok meg ettől a helytől.
Miért adja el?
Észreveszi, hogy a fotót bámulom. Idén spórolás gyanánt nem utaztam sehova.
Ha ön lesz a nyertes, elmondom, hol készült, és ki van rajta.
Csoszog a tangapapucsában, kikerüli a varrógépet, egy kupac VHS-kazettát, kartondobozokat. Fejben kiradírozom a lomokat, hátha nagyobb lesz a tér.
Lehet tudni az okát, hogy ­miért ilyen magas a rezsi? Kicsit soknak tűnik egy ekkora lakáshoz.
Jaj, a fürdőt még meg se mutattam.
Nem megyünk át, a néni a krikszkrakszos cetlijeit igazgatja a dohányzóasztalon.
Ne haragudjon, most csinálok ilyet először.
Én is.
Rengeteg az érdeklődő, megállás nélkül csörög a telefon, nem is reggeliztem, pedig a szomszédban található a legfinomabb bajor perec. Nézze, megmondom magának. Látom, hogy óvatos, vannak kérdései, ez tetszik. De nem a kisasszony áll az első helyen.
Ezek szerint volt már ajánlat.
Több is, az egyik azt mondta, hajlandó a meghirdetett ár fölé menni. Ez csak valami humbug lehet. Mit gondol?
Nem tudom.
Felhúzom a kabátom cipzárját, és nem rakom le a táskám.
Siet?
Végül is nem. Lett volna másik lakás, amit megnézek.
És mi történt?
Inaktiválták a hirdetést.
Sok az érdeklődő. A Gibraltári-sziklán élő mintegy háromszáz makákó a legnépszerűbb helyi látványosságok közé tartozik, tudta?
Nem.
Mit is akartam, ja igen, a fürdőszoba.
Felkapcsolja a lámpát. Lépünk kettőt, lekapcsolja.
Nézze!
Alternatív kapcsolók.
FI relé van?
Az micsoda?
Nem tudom, de meg szokták kérdezni.
Vezetékek mikor voltak cserélve?
Visszafordulunk a szobába, kezébe vesz egy fényképalbumot, elém tartja.
Látja. Ez az ajtó itt volt, ez a fal nem itt volt.
Nem sikerül leolvasni a képről a dátumot.
Az akkori udvarlómmal újítottuk fel.
Az albumban szakállas férfi, megsaccolom a korát. A néni hetvenötnek mondta magát, akkor harminc-harmincöt éve lehettek a vezetéket cserélve?
Sok lakást nézett már meg?
Tíz-tizenkettőt.
Mit gondol az enyémről? Őszintén.
Mit gondol, mit gondolok. A tegnapi helyen egy tűzfalra láttam rá. A szomszéd kirakott egy tájképes molinót.
Ez egy világos otthon.
Ne ijedjen meg, le fogjuk venni a hirdetést. Nem akarom, hogy átjáróház legyek. Holnapra írja meg nekem, tetszett-e, mennyiért venné meg, miként akar fizetni. Ezek mind legyenek az e-mailben, én a hétvégén leülök, és átnyálazom a versenyzőket. Van még valami kérdése?
A lakás magasföldszinti, az ablak a belső udvarra néz. Az udvaron platán, rajta laminált lap felirattal, a föld a fa élőhelye, ne szemeteld tele csikkekkel. A lépcsőház dohos, a lakásban néniszag. Egész szimpatikus kis fa. Egyik ága az ablakig ér, eszembe jutnak a gibraltári majmok.
Szabad?
Nem várom meg a választ, kinyitom az ablakot, és kilépek rajta.