Viktóriát elég jól ismerem, jó volt mindig a kapcsolatunk, bár barátságról egyáltalán nem beszélhetünk. Gyakran oktattunk műfordítást egymás mellett, többször is tolmácsoltunk együtt belarusz-magyar kormányszintű (Gazdasági Vegyesbizottság) tárgyalásokon, amikor is ő volt a magyar delegáció tolmácsa, én pedig a belaruszé.
Utóbbi beosztásom egyébként önmagában is jelzi, hogy ezen események jelentősége nem igazán nemzetközi politikai, hiszen olyanokon nem nagyon megengedhető, hogy az egyik fél tolmácsa a másik félnek legyen az állampolgára, ráadásul átvilágítás nélkül (tüdőszűrés nem számít). De hát úgy hírlik, én vagyok Belaruszban az egyetlen, aki befogható és képes erre a munkára. Másutt is összefutottunk Viktóriával, mindig jól megértettük egymást, tökéletes az együttműködés. (Bár én egy kicsit tartózkodóbbá váltam, amikor sok éve kiderült, hogy Viktória Orbán személyes tolmácsa.)
Nem panaszkodhatok: a fantáziám elég élénk, de azt nem vagyok hajlandó elhinni róla, hogy ekkorákat tud sorozatban hibázni, még ha esetleg beteg is. Ő profi. Ráadásul ezen a sajtó jelenlétében elszínészkedett Putyin-Orbán „tárgyaláson” konszekutív volt a tolmácsolás, ami egy olyan gyakorlott ember számára, mint ő, nem valami extra megerőltető, bár persze nehéz munkan. Ezt szoktuk meg, ráadásul ő ezt tanulta is. Szóval sem betegség, sem „fáradtság”, sem rossz hallási viszonyok (ez utóbbi egyébként teljességgel ki van zárva!) ilyen sokszoros „hibát” nem indokolnak.
Szerintem egy magyarázat marad csupán.
Viktóriának „meg lett mondva”, hogy a magyar sajtó képviselőinek jelenlétében semmi olyan nem hangozhat el, ami a magyar-orosz, pontosabban a Putyin-Orbán viszonyra akár csak egy icipici árnyékot is vetne. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen régóta tudjuk, hogy Orbánnál minden külpolitika is belpolitika, pontosabban hatalompolitika – amin kívül más nem is érdekli, hacsak nem a foci. Most pedig, a hajrában ez fokozottan így van: Orbánnak még véletlenül sem lehet köze semmihez, ami esetleg negatívan is értékelhető, pláne nem lehet egy pici felhőcske sem közte és Putyin elvtárs között, aki ugyebár Korunk Hőse.
Azt, hogy az ilyen típusú ferdítés valóban lehetséges, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szimmetrikus a dolog: amikor Orbán azt mondja, hogy „háború”, Putyin tolmácsa (őt még csak hírből sem ismerem) ezt úgy fordítja, hogy „konfliktus” – a vonatkozó orosz glosszáriumot használja, hiszen a háború szót oroszul még csak kiejteni sem szabad nyilvánosan, tehát a sajtó jelenlétében aztán szigorúan tilos. És hogy mindkét irányú csalás ilyen könnyen-gyorsan lebukhatott, az a „közszolgálati” média "profizmusára" jellemző...
De nehogy aztán most a fejünkhöz kapjunk, hogy hát ennyi ferdítés, sőt direkt hazugság közepette lehet-e bármiféle valós eredményük akármilyen tárgyalásoknak! A Dolgok nem a sajtó jelenlétében történnek.
A szerző műfordító.
