A bor csodálatos kultúra, a legszebb tájak itthon a borvidékek, ahol sok munkával szép életet élnek a borászpolgárok, újra nagy lett a magyar bor, jómódú élet zajlik (az ágazatot sújtó színes válságok és annak ellenére, hogy a rész olyan, mint az egész, tehát a borászok nem egy borvidéken rühellik egymást, mint a kukorica gölődint, és taszítják is egymást, mint a mágnes azonos pólusai – nagyon menő borász mondta nekem, hogy ebben Tokaj a legrosszabb, itt van a legnagyobb egymás ellen való acsarkodás). Akkor is: a borvidékek, mint szép szigetek emelkednek ki a körülöttük hullámzó félproli tengerből, ha az egész ország olyan lenne, mint mondjuk Eger és környéke, tényleg minden migráncs ide akarna jönni, nem húzna el innen mindenki, aki teheti (évente egy Dunaújváros tűnik el, a fidióta másfél évtizedben minimo calculo 370 ezer ember lécelt le, ez annyit tesz, mintha eltűnt volna Debrecen plusz Szeged; ’56 után 200 ezer magyar migráncs migrált).
Azt álmodtam, hogy van egy másik Magyarország, ahol az emberek mosolyogva ülnek a metrón, derűsen és kíváncsian néznek a többiekre, a boltban szinte kínosan kedves hölgyek és urak igyekeznek segíteni így a karácsonyi vásár idején; ahol döbbenetes akciók könnyítik a nyuggerek helyzetét, 50 százalékos kedvezményekkel kedveskednek nekik a boltok és cégek, amúgy is könnyebb a nyuggerek élete, mert a kormány (gabinetto) áttért a dán nyugdíjrendszerre, így megszűnt az elszegényedés, a nyomorba csúszás fenyegetése, a nyuggerek azon vitatkoznak a nyugdíjasházakban, hogy Toszkánába menjenek-e a nyáron, vagy Szicíliába. A másik Magyarországon Menczer Tamás úr, Jeszy és az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, az Év Újságírója, az Ungarischer Stürmernél szorgoskodó „Streicher” Zsolt, valamint Schmidt Mária megkövették az ország nyilvánosságát, és beléptek a márianosztrai Magyarok Nagyasszonya Pálos Kolostor (Márianosztra) férfi szerzetesrendjébe, miután hozzájárultak, hogy nemi átalakító műtétnek vetik alá magukat, mint az ovisok százezrei.
Megszűnt a bíróságok vegzálása és a főügyésztől az Alkotmánybíróságig jó néhány közjogi méltóságot a jogi feltételek megteremtése után lecseréltek pártatlan szakértőkre, akik közmegelégedésre végzik felelősségteljes munkájukat. A másik Magyarország maradéktalanul teljesítette az Unió elvárásait, így hozzájuthatott a befagyasztott irdatlan euró milliárdokhoz, ami nagy lökést adott a komolyabb infrastrukturális beruházásoknak, melyek elmaradtak az elmúlt évtizedekben; hatalmas tőkeinjekciót kapott mindenekelőtt az egészségügy és az oktatásügy, mert a másik Magyarország nem felejti el, hogy e két terrénumba való invesztíció a jövő záloga és a sikerországok első intézkedése. Felszámolták az előző gabinetto inflációgerjesztő mechanizmusait, deklarálták Ukrajna maradéktalan támogatását és megszakították az oroszokkal kialakult szoros kapcsolatokat, kitessékelve őket a Külügyminisztériumból és a spájzból. Megszüntették a tao-nak a futball felé való áramoltatását és az így felszabaduló infernális összegeket a gyermekvédelem felé térítették. (Máig a jóváhagyott támogatások összege megközelítette a 600 milliárd forintot.) Megvonták a focisták irdatlan, nyugat-európai szintű fizetését és eddigi adózásuk helyett (félmilliárd forintig kellett laza ekho-t perkálniuk kábé 4,5 millás átlagos havi apanázs után úgy, hogy legutóbb hat nullra leszoptak a vatikáni apácák szenior női futballcsapatától), szóval kivetették rájuk a progresszív adót, de ezt a csökkentett jövedelmet is csak majd egy esztendő múlva kapják meg, addig az elmúlt másfél évtizedben nyújtott teljesítményük okán anyagmozgatói közmunkát kötelesek végezni a Szerves-trágya Kiszerelő Vállalatnál, magyarul egy évig lapátolniuk kell a szahart. A másik Magyarországon a galambok átülnek a verebekhez, a miniszterelnök szertáros a felcsúti fociöltözőben, megjavítják az utakat, a vonatokat, a parlamentet, a durva anyámat és mindent, mert pont az ellenkezőjét csinálják annak, mint ami történik.
