Bevezető helyett
Tizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.
Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.
Soros György: A nyílt társadalom védelmében. Noran Libro Kiadó, 2020
Soros Györgyöt gyakran emlegetik mifelénk – főleg negatív kontextusban –, de csak kevesen olvassák, jóllehet termékeny szerző. Ez a kötet hat írását tartalmazza olyan témákról, amelyekről érdemes beszélni.
A cím a nyílt társadalmat említi, ami megér egy rövid ismertetést. A kifejezést leggyakrabban Karl Popper, a XX. század jelentős filozófusa nevéhez kötik – bár nem ő használta először –, aki a „zárt társadalom” ellentéteként alkalmazta. Popper szerint a nyitott vagy nyílt társadalom ismérve, hogy „értékeli a szabadságot, a toleranciát, az igazságosságot, a tudás szabad megszerzését, a jogot, hogy az ember megválassza saját értékeit és nézeteit, valamint a jogot a boldogsághoz vezető saját út keresésére.” És hát Soros Popper tanítványa volt Londonban.
Bár mind a hat írás érdekes és természetesen aktuális, e helyütt csak kettőt szeretnék kiemelni, mint a számomra legérdekesebbeket. A második írás címe: Politikai filantrópiám, egy önző ember önzetlen alapítványa.
Az írás legnagyobb részt a Nyílt Társadalom Alapítvány munkájáról szól, de, ami talán sokkal érdekesebb, betekintést enged egy nagyon gazdag ember filantrópiája mögötti motivációkba.
Soros nem tagadja, hogy önző és énközpontú, ám létrehozott egy alapítványt, amely világszerte az általa fontosnak tartott értékek megvalósítását igyekszik támogatni, természetesen semmilyen viszonzást nem várva. Ez azonban csak látszólag ellentmondás, mert ahogy írja: „Vannak gazdag emberek és vannak olyanok, akiknek akadnak meglátásaik, és vannak, akik számára fontos az emberiség, de ritkán van meg ez a három egy emberben. Csupán ez a hármas az, ami kielégíti az ambícióimat.” Ez, ahogy a klasszikus mondás tartja, a bölcsnek elég, de azért ide kívánkozik még egy megjegyzés. Jelenti-e a sok pénz, az éles agy és a nemes ambíció hármasa, hogy Sorosnak mindig mindenben igaza van? Korántsem. Azt pedig végképp nem – ellentétben az autoriter rezsimek unalomig ismételt állításával – hogy a döntéshozók Nyugaton mindig magukévá tennék az álláspontját, ahogy ezt ebben a kötetben is eléggé frusztráltan többször felpanaszolja.
A kötet utolsó írása Soros ún. reflexivitáselméletével foglalkozik, ami a befektetési döntései „konceptuális hátterét” adja. Ennek kapcsán három dolgot érdemes megjegyezni. Az első a gyökerek; azaz Soros ifjúkori filozófiai tanulmányai, amikor a London School of Economics elitegyetemen Popper előadásait hallgatta, akinek a tudományelméleti felfogása a megismerés folyamatáról hosszú időn keresztül uralkodó volt. A második Soros mély – és indokolt – bizalmatlansága a neoklasszikus közgazdaságtan eléggé leegyszerűsítő felfogásával szemben, a piac hatékonyságát és a szereplők racionalitását illetően. A harmadik, amit reflexivitásnak nevez: az a jelenség, ahogy az emberek eredendően tökéletlen nézetei a cselekedeteik révén hatást gyakorolnak a dolgokra, amelyek aztán visszacsatolnak ugyanazokra az emberekre és a nézeteikre. Soros pozitív körökről beszél abban az értelemben, hogy ezek a visszacsatolások a folyamatot továbbviszik, növelve a távolságot a valóság és a szereplők nézetei között, illetve negatívakról abban az értelemben, hogy korrigálják és csökkentik ezt a távolságot. A pozitív visszacsatolás – a széttartás – Soros számára profitlehetőség. Ha jól olvassa a piacot, megduplázza a tétet, ha rosszul, gyorsan kiszáll.
Természetesen nem tisztem, hogy Soros reflexivitáselméletét érdemben és részleteiben értékeljem. Az azonban nem vitás, hogy a gyakorlatban legalább is a szerzője számára elég jól működik.
