Nyolc évtized jó esetben egy emberélet hossza. És hozzávetőleg ennyi ideje honol békesség az öreg kontinensen, leszámítva néhány lokális konfliktust. (Pl. romániai forradalom, délszláv háborúk.) Hazánk a hidegháborús érában a Varsói Szerződés oltalma alatt állt, több mint negyedszázada pedig a NATO garantálja biztonságunkat.
Kihalóban van Magyarországon az a generáció, melynek képviselői még tanúi lehettek egy háborúnak a közvetlen környezetükben. A béke gyermekeiként elszoktunk bármiféle katonai jellegű fenyegetettségtől. Éppen ezért tökéletesen megértem azt a Népszava által megszólaltatott Somogy megyei hírlapkézbesítőt, aki nemrégiben nem kevés civil kurázsiról tanúságot téve megtagadta a kormánypártok háborúval riogató propagandakiadványának kihordását a saját falujában. („Nem riogatok sem öreget, sem gyereket”, november 21.) Ha rápillantunk a szóban forgó „sajtótermék” címlapjára, csakugyan sokkolóan hat ránk a gombafelhő látványa, mely köztudottan atomrobbanások után emelkedik a levegőbe.
De tekintsünk el a hatásvadász vizuális elemektől, koncentráljunk inkább az Orbán-kabinet társadalomnak szánt üzenetére a kormányközeli bulvárlap mellékletének első oldalán. Akkor rögtön megállapíthatjuk: a populista politikusok kommunikációjában az a legveszélyesebb, hogy rendszerint féligazságokat hangoztatnak; fontos körülményeket hallgatnak el ugyanis mondandójuk megfogalmazása közben.
Európa a háború felé tart – olvashatjuk, s ezzel az állítással nehéz lenne vitatkozni: szaporodó incidensek kontinens-szerte, orosz szabotázsakciók és intenzív kémtevékenység, Moszkvából levezényelt befolyásolási kísérletek. Csakhogy az európai demokráciák a megtámadott Ukrajna kapcsán nem követik el Chamberlain és Daladier hibáját, akik a múlt század harmincas éveiben a „be nem avatkozás” politikáját folytatva kiszolgáltatták a köztársasági Spanyolországot a vérszemet kapott tengelyhatalmaknak. A „tettre készek koalíciója” éppen a Kreml háborútól való elrettentése érdekében fegyverkezik, és támogatja Kijevet pénzzel és hadieszközökkel.
Orbán Viktor ravasz propagandistái viszont észrevétlenül felcserélik az okot az okozattal: azt sugallják tudniillik, hogy a háborús fenyegetettség kizárólag azért áll fenn, mert az uniós döntéshozók önvédelmi reflexei időközben működésbe léptek.
A Bors melléklete egy szót sem ejt a Sztálint rehabilitáló Putyin imperialista törekvéseiről, birodalmi lázálmairól.
A propagandaorgánum címlapján olvasható továbbá: „Ez nem a mi háborúnk!”. Újabb ordas hazugság a Fidesz boszorkánykonyhájából. Az orbáni rezsim által újból és újból hátba támadott ukránok épphogy a mi békénk és életformánk védelmében hoznak véráldozatot a lövészárkokban, veszítik el végtagjaikat, mentális épségüket, sőt életüket. A szovjet érdekszféra egészét visszaszerezni kívánó agresszor mellett kampányolni közpénz-milliárdokból: nettó hazaárulás!
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
