Mint a FIFA-főnök mondta, „több mint ötmilliárd futballrajongó nevében” adta át a szervezet eddig nem létező békedíját. Infantinónak a nevemben nem kellett volna beszélnie; bár kétségkívül az ötmilliárd futballrajongóhoz tartozom, semmiképp sem tüntettem volna ki Trumpot, és azt hiszem, vannak ezzel így még néhány milliárdnyian abból az ötből.
A FIFA elnökének amúgy sem dolga közéletileg megnyilvánulnia, mivel a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség alapelve a politikai semlegesség. Infantino most e tétel rovására hódolt be – hogy durvább kifejezést ne használjak – az Egyesült Államok elnökének.
De hát nem ez a legsúlyosabb mozzanat a FIFA történetében. Megtörtént, hogy mind az olasz, mind a német csapat rendszeresen fasiszta karlendítéssel „üdvözölte” a vb-meccsek közönségét 1934-ben, és előfordult, hogy a Monumental stadiontól egy kilométernyire kínoztak halálra politikai foglyokat – a Mundial alatt is – Jorge Videla embertelen rezsimjének hóhérai 1978-ban.
Ehhez képest a nyilvános és meghökkentő behízelgés igazán semmiség.
Jelzem, volt már az USA a labdarúgó-vb házigazdája, de az 1994-es torna sorsolási ceremóniáján Bill Clinton meg sem jelent Las Vegasban. Azért a máig kiemelkedően legnagyobb helyszíni nézettségű világbajnokságot sikerült megrendezni átlagban 68 991-es meccsenkénti látogatottsággal.
Az idők változnak. Tíz évvel ezelőtt tizennégy magas rangú FIFA-vezetőt vittek el a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség kongresszusának otthont adó zürichi szálloda elől, miután – az FBI és az amerikai adóhatóság négyéves nyomozásának eredményeként – Loretta Lynch amerikai főügyész „féktelen, szervezett és mélyen gyökerező” korrupcióval, továbbá zsarolással és pénzmosással vádolta meg a lekapcsoltakat.
Sepp Blatter FIFA-elnök meg- vagy inkább lebukott, az ő helyére került 2016-ban Infantino, aki korábban az UEFA főtitkára volt, és egészen biztosak lehetünk abban, hogy semmiféle anomáliáról nem tudott. (Még arról a visszaélésről sem volt fogalma, amelyet közvetlen vezérkari felettese, az akkori UEFA-elnök Michel Platini követett el.)
A 2015-ös botrány úgy robbant ki, hogy az FBI lehallgatta Chuck Blazert, a térségi konföderáció, a CONCACAF főtitkárát, az Egyesült Államok labdarúgó-szövetségének ügyvezető alelnökét. Ez az ember több lakosztályt tartott fenn részint magának, részint macskáinak (!). Hogy hol? Történetesen a manhattani Trump Towerben.
Abban az épületben Infantino FIFA-ja nemrégiben irodát nyitott, a sokoldalú futballelnök pedig ott volt Trump beiktatásán.
Ezek persze makulátlan ügyek, nem úgy, mint a tizennégyek súlyos esete, a chilei–olasz bokszmeccs 1962-ben, a fair play országában – Sir Stanley Rous FIFA-elnöksége idején – hazavezetett világbajnokság 1966-ban, az osztrák–német bunda 1982-ben vagy a társházigazda dél-koreaiak arcpirító elődöntőbe juttatása 2002-ben.
Tíz éve az is kiderült, hogy a FIFA letartóztatott alelnökei közül az egyik (Jeffrey Webb) kajmán-szigeteki, a másik (Jack Warner) Trinidad és Tobagó-i. Két igazi futballnemzet méltó képviselője. Hiszik vagy sem: Warner nemzetbiztonsági miniszter is volt hazájában, az egzotikus T&T-ben.
A svájci teniszfenomén, Roger Federer azt üzente közvetlenül a döbbenetes zürichi lefülelések után: „A futballért rajongok, Blatterért nem.”
Egy húron pendülök a fehér sport művészével. A futballért rajongok, Infantinóért nem.
Pedig ő tiszta, mint az alpesi friss hó.
