A 2026-os világbajnokság sorsolása alapján úgy tűnik, Gianni Infantino, a FIFA elnöke megtalálta élete értelmét: Donald Trump protokollfőnökének lenni: a Kennedy Centerben rendezett eseményen leírhatatlan lelkesedéssel sündörgött az amerikai elnök körül, Még egy békedíjat is kitalált Trumpnak, ha már a Nobel-békedíjat nem kapta meg.
Az amerikai elnök világhatalmi ambíciói újabb eszközének tartja a focit, a jövő évi, egyébként három ország (nem csak az Egyesült Államok!) által megrendezendő vb-n, a hazájában esedékes mérkőzéseken a világ uraként tündökölhet a szurkolók előtt, s talán majd azt is előadja, hogy ő találta ki a modern labdarúgást, azt a sportágat, amihez sokáig köze nem volt, hiszen csak az amerikai futball érdekelte.
Trumptól persze nem is várhatunk mást. Ő mindenbe belemarkol, ami hatalmat, pénzt vagy legalább egy új logót ígér a birodalmának. Ha kellett, hitt tett a kriptovaluták mellett, amelyek értéke most éppen zuhan. Trumpot sosem az emberek sorsa érdekelte, csak saját vagyona. Most hát a futballra csapott le – miért épp azt hagyná ki?
A gond inkább az, hogy a FIFA elnöke örömmel asszisztál ehhez. Pedig sokan hitték, hogy Infantino megválasztásával eljön a megtisztulás kora, és véget ér a Blatter-éra botránykorszaka. Ehhez képest ott tartunk, hogy egyre több szurkoló sóhajtozik nosztalgiával: „Bezzeg Blatter idejében...” És ha sokan már a Blatter éra után vágyakoznak, az nagyjából olyan, mintha egy kórházban azt mondanák: „Hiányzik nekünk az a sebész, amelyiknél legalább tudtuk, hol felejti bent a csipeszt.”
A FIFA-t mindig is a pénz mozgatta, de most már láthatóan mindenfajta elvre fittyet hány. Infantino pedig sütkérezik a reflektorfényben, ami kicsit azért rá is vetül. A szövetség pedig tovább csúszik lefelé azon a lejtőn, amelynek alján már nehéz megkülönböztetni: sportot nézünk, vagy egy rosszul sikerült politikai showműsort.