Wintsche Gergely: Game over

Nemet kellett volna mondanom, de erre csak később jöttem rá. Zsuzsi ma is közölte, hogy nekem kell elvinnem a gyerekeket az iskolába, mert neki még egy kis pihenésre van szüksége. A hangjának volt valami bocsánatkérő dallama, és egy kis magyarázkodással folytatta. Fél éjszaka fent kellett maradnia, mert a tegnapi továbbképzés után későn ért haza, és a mai alkalmat neki kell tartania, úgyhogy elő kellett készíteni az anyagait. A továbbképzéseken kötelező aktívnak lennie, ha előrébb akar jutni a karrierjében.
Tudtam, hogy fontos neki a munkája, és hallottam a hangjában ugyanazt az izgalmat, mint ami rabul ejtett a kapcsolatunk aktiválásakor. Elautóztam a gyerekekkel az iskolába, és amíg suliban voltak, addig lezavartam a saját munkámat, aztán szaladnom kellett vásárolni. Már kívülről ismertem az útba eső Lidl és Penny polcait, sőt a cégek applikációi is a kezdő képernyőmön kaptak helyet.
Nemet kellett volna mondanom, futott át a fejemen vacsorakészítés közben. Zsuzsi még az edzőteremben volt, hisz számtalanszor elmagyarázta nekem, hogy a teste és a kinézete szintén a munkaeszköze.
Nemet kellett volna mondanom? Tegnap este megkért, hogy a másnapi prezijét turbózzam fel valami dizájnos dologgal, mert be kell mutatnia a főnökség előtt. Hozzátette, hogy „ebben te sokkal jobb vagy”, és közben egész testével nekem dőlt. Egy AI-assziszt segítségével öt perc alatt megoldottam. Másnap reggel ujjongva közölte, hogy az övé volt a legjobb bemutató, és jó esélye van arra, hogy őt nevezzék ki. Büszke voltam a sikerére.
Nemet kellett volna mondanom, amikor rám maradtak a hétvégével és a lakással kapcsolatos feladatok is, mert az új kollégái szerveztek csapatépítőt, vagy Zsuzsi a barátnőivel kirándult. Egyszer még egy írói alkotótáborba is befizette magát, hogy ki tudja bontani az egyéniségét. Néha irigyeltem, hogy képes ilyen következetesen figyelni magára.
Nemet kellett volna mondanom, de úgy éreztem, minden reakcióm logikus és emberi volt az adott pillanatban. És az altruizmusszintemet sem csavartam az egekbe az elején. Kicsit olyan érzésem volt, mint a békának, ami alatt lassan melegítik a vizet az edényben, amíg megfő. Észre sem vettem a szinteket ebben a játékban, olyan szervesen simultak egymásba a zseniá­lis lépések. Egészen addig, amíg Zsuzsi 2025. december 10-én bejelentette, hogy másnap már nem jön haza.
Ekkor villant fel a vörös felirat a képernyő közepén. Az ön párkapcsolata nem sikerült. Kívánja újrakezdeni? Az igen gombra kattintottam, és Zsuzsit töröltem a családi karakterek lehetséges avatárjai közül. Magasabbra húztam a család szerepét, alacsonyabbra vettem az önmegvalósítás értékét, és a játék újrakezdése gombra kattintottam.