gyermekvédelem;Orbán-rezsim;Szőlő utca;

Elvesztünk

Olvasom a kommenteket, bejegyzéseket a Szőlő utcai brutalitásról szóló hírek alatt, vagy azzal kapcsolatban. Keresem, de nem találom a szavakat.

Őszintén azt hittem, hogy ilyen felvételek után nem létezik az a politikai lojalitás, amely elfogadhatóvá, megmagyarázhatóvá teszi, hogy egy gyerek fejét teljes erőből az asztalhoz vágják, a földön fekvőre rátapossanak, fejbe rúgják. Tévedtem.

A digitális hadsereg, a migránserőszaktól és háborútól rettegő, békemeneten, polgári gyűléseken párás szemmel Orbán Viktort hallgató, magukat kereszténynek valló, és ezt erkölcsi hatalomnak tartó emberek támogatják, helyesnek tartják a fizikai fenyítést, brutalitást, megalázást és minden kétely nélkül elfogadják a kormány védekezését: ez egy börtön, itt bűnelkövetők vannak. Szerintük úgy bánt a gyerekekkel az igazgató, ahogy megérdemelték, aki nem így gondolja, menjen be közéjük, lakjon velük. A liberális hordának, a ballibsi sajtónak beakadt a lemez, és csak az ellenzéki politikusok, véleményalkotók, újságírók fokozzák a botrányt azzal, hogy figyelmen kívül hagyják a család szerepét, és felelősségét. Bezzeg, ha a szeretet, szelídség, szigor hármas oltáránál áldoztak volna a gyerekek szülei, akkor azok nem váltak volna bűnözővé.

Keresem a jobboldali, békéért harcoló megmondó emberek, celebek álláspontját, de hallgat a mindig mosolygó, háborúellenes gyűlést vezető „édesanya”, a dokumentumfilmbe illő életet élő rapper, vagy az oktalanul és céltalanul bántott énekesnő. A „megérdemlik” narratíva teret nyert.

A család nélkül felnövő, vagy a rossz környezetbe születő gyerekeket kitaszította a kormány és minden egyes bálványozója, mert miattuk vetült árnyék imádott vezérükre. Vesszenek, pusztuljanak hát.

Sokan joggal hittük, hogy a Kaleta- és a bicskei pedofilbotrány után mélyebbre már nem süllyedhetünk. Tévedtünk. A családbarát kormányban a gyermekvédelem az alvilág játszótere lett.

Nagy tavaszi változás nélkül az, hogy keresztény ország vagyunk, már csak egy kiüresedett szó marad. Gondolatban, szóban, cselekedetben és mulasztásban büntetlenül ennyit vétkezni nem lehet.