Hubay Miklós egyfelvonásosának címe jutott eszembe, mikor kis lakomban a nagy Duna mentében ketyegést hallottam. Először azt hittem, valamelyik időmérő szerkezet borzolja az idegeimet. Csakhogy ezek a rádióba épített vagy önállóan bosszantó - hogy múlik az életidőm! - mai órák már mind digitálisak, árammal működnek, a ketyegésről legfeljebb ébresztőóra nagymamájuk esti meséjében hallhattak.
Aztán felmerült bennem az is, hogy a nyakcsigolyák meszesedése, illetve a magas vérnyomás, meg még féltucat elhasználódási tünet miatt is hallhatok kattogást a fejemben, de eszembe jutott, hogy ez nem lehetséges, mert az említett okok miatt zúg a fülem, ami elnyomná a belső kattogást, tehát nem én vagyok a zaj forrása.
No de akkor mi ketyeg?
– Melinda! – kiáltottam ki a konyhába a páromnak. – Te is hallod? Itt valami ketyeg.
– Persze, hogy hallom! Eddig nem hallottad?
– Nem. Mi ketyeg?
– Na mit gondolsz?
– Csak nem?!
– Csak de!
– És te mióta hallod?
– Tizenöt éve!
*
Az év kérdése, amelyet egy publicisztikában már feltettem: mit tesz a magyar kormány, ha egy szomszédos ország megtámadja hazánkat, megöli ötven-hatvanezer honfitársunkat, és elfoglal három-négy megyét? Kormányunk mai – Ukrajnát illető – álláspontja szerint a békéért még odaadunk a támadónak egy-két megyét ajándékba, a honvédelmünk felét leszereljük, és – ha az agresszor óhajtja – kilépünk a NATO-ból meg az EU-ból.
Szavazzatok kormányunkra! Kisebb ország, kisebb gond.
*
Nem vagyok egy Kéri László, de azt hiszem, ha egy kormány meg akarja őrizni a hatalmát, három dolgot tehet: 1. kinyírja az ellenzéket, 2. elszabotálja a választást, 3. háborút robbant (vagy provokál) ki nacionalista lózungokkal. Illusztrációként érdemes megnézni a Fortepan gyűjteményében Müllner János 1914. augusztus elsején készített fotóit, de főleg a népfelkelők lelkes jelentkezését a frontra. Talán az apai nagyapám, a pátrohai samesz is köztük van, szegény.
Úgy tudom, a briteknél mindenre lehet fogadni. Gondolom, a magyar parlamenti választás kimenetelére is. Vajon mennyi az odds?
Igaz, úriember biztosra nem fogad. Na, ja. De mi a biztos? Csak a halál és az adó. (No meg kérdés: hol van itt úriember?!)
A szerző író.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
