Hédi profin játszik a hangjával, egész testtartásával, mozdulataival. A 9 éves kislány mély átéléssel, a lámpaláz legcsekélyebb jele nélkül adja elő felnőtt közönségének egyik kedvenc népmeséjét, „A három selyp lány”-t, könnyed magabiztosságát, életkedvét bárki megirigyelhetné. Pedig kemény terhet cipel ő is.
A kislány elsősként osztályelső volt. Mesemondó versenyeket nyert. Majd tavaly nyáron agyvérzést kapott, és az is kérdéses volt, életben marad-e. „A jobb oldala teljesen, a bal részlegesen lebénult, és beszélni sem tudott. 11 műtéten esett át Szegeden, majd rehabilitációra került a Bethesdába” – meséli édesapja, Szabó Sándor. Hédi elképesztő akaraterővel felépült, újra megtanult járni, beszélni, és napról napra fejlődik, bár sajnos a rövid távú memóriájával vannak problémák, és a jobb keze is csak korlátozottan működik. Egy év kihagyás után most magántanulóként másodikos, de időnként beül az osztályba a többiek közé, hiszen nagy szükség van a kortárscsoporttal való kapcsolódásra is. „Amikor felébredt a mélyaltatásból, aznap este is ezt a mesét mondta el az ápolónőknek. Érdekes, hogy hamarabb mesélt és énekelt, mint hogy újra beszélni kezdett” – idézi fel az édesapja. „Hédi nagyon kitartó, nagyon ügyes. Nemcsak azt csinálja, amit mondanak neki, hanem sokszor magától is végzi a tornagyakorlatokat. Néha persze eszébe jut, milyen volt az agyvérzés előtt az élete, és olyankor elpityeredik.” Hogy a szülők hogyan élték, élik meg mindazt, arról nagyon nehezen beszél az édesapa. „Derült égből villámcsapás volt. Egy katasztrófa. De próbálunk nem keseregni, előre kell nézni, nem a múltba.”
Szabó Hédi egy abból a sok ezer kisgyerekből, akiket a budapesti Bethesda Gyermekkórházban kezelnek, rehabilitálnak baleset vagy betegség okán. Egy kilométer – egy egészséges felnőtt 10-15 perc alatt tesz meg ennyit kényelmesen sétálva a Városligetben. Sok ez vagy kevés? Egy egészséges felnőtt számára nyilván nem sok. De egy mozgásában korlátozott kisgyerek számára szinte leküzdhetetlen táv. Egy kilométer – mindössze ennyi a távolság a Bethesda Gyermekkórház Ilka utcai és Hermina úti épületei között, de a gyermekrehabilitációs osztályon kezelt kis betegek számára ennek az útnak a megtétele gyakran megterhelő volt, különösen hóban, esőben, hidegben. És persze nemcsak nekik, hanem az őket segítő személyzetnek vagy a szülőknek is. Az intézmény alapítványa ezért indított kampányt júniusban Tízezer lépés a méltóbb ellátás felé címmel, hogy speciális mikrobuszokat szerezzenek be a kerekesszékes gyerekek szállítására. Az adománygyűjtés már néhány héttel az indulása után elérte, sőt túlszárnyalta a hozzá fűzött reményeket, mintegy 1700 magánszemély és cég járult hozzá kisebb-nagyobb összeggel ahhoz, hogy az összegyűlt 70 millió forintból végül nemcsak meg tudtak vásárolni két járművet, de a fennmaradó pénz a hosszú távú működtetést is biztosítja. Az adományozók nevét – a magánszemélyekét személyiségi jogi védelem okán csak keresztnévvel – fel is tüntették a buszok oldalán, ezzel is kifejezve a hálát, amiért támogatták ezt az ügyet.
Júniusban, amikor a kampány elindult, Szabó Hédi még kerekesszékben ült, de a decemberi átadón már saját lábán szállt be az elektromos mikrobuszba, amelyet Görög Zita, az alapítvány nagykövete vezetett, és akinek valószínűleg óriási szerepe volt abban, hogy ennyi pénztárca nyílt meg. „Bár ne lennének olyan balesetek, betegségek, amelyek miatt gyermekek kerekesszékbe kényszerülnek, viszont ha ilyenek vannak, akkor úgy gondolom, kutya kötelességünk segíteni a gyerekeket, a családokat és a szakembereket abban, hogy ezt az utat méltóságteljesen tudják megtenni” – indokolta Görög Zita – aki maga is többgyermekes édesanya –, miért állt ki ilyen markánsan az ügy mellett. Kiemelte: a szülők küzdelméről kevesebb szó esik, pedig az sem elhanyagolható, számára megható látni azokat az édesanyákat és édesapákat, akik hatalmas erőt fektetnek a gyerekük gyógyulásába. A busz próbaköre után az Ilka utcai épületben tartott egy kis meghitt ünnepséget a Bethesda csapata, ahol frissen sült mézeskalács illata fogadta a sajtót és a támogatókat csakúgy, mint az osztály dolgozóit. Tamásné Bese Nóra stratégiai igazgató, kommunikációs vezető elmesélte, hogy amikor megkérdezték a gyerekeket, hogyan nevezzék el az új járgányokat, Hédinek volt egy remek ötlete. „Bátorbusz!” – vágta rá a kislány mosolyogva, majd büszkén tette hozzá: „Mert mi bátrak vagyunk!” A kommunikációs vezető megerősítette: ezeknek a gyerekeknek óriási bátorságra van szükségük azon a rögös úton, amin nap mint nap járnak.
Nem Birkinre gyűjtöttek
Mint emlékezetes, Görög Zita modell-műsorvezető júniusban, az adománygyűjtő kampány indulásakor egy videót tett közzé az Instagram-oldalán, amelyben három kerekesszékes kisgyerek mögött egy kartonpapírt emel a magasba, „Nem Birkinre gyűjtünk” felirattal. A posztot már az első pár napban legalább egymillióan nézték meg, és a jelek szerint sokak érzékenységét birizgálta. Mindazokét, akiknek elegük lett a NER közeli hölgyek luxizásából (Hermés luxustáskája a Birkin, többéves várólistával, inkább nyolc, mint hét számjegyű összegekért).
