A kormány által szabályozott, több mint egy évtizede rezsicsökkentett tarifák, a források kiszámíthatatlansága, a rugalmatlan tulajdonosi háttér, az érdemi ösztönzők hiánya és a megtérülési kockázatok egyaránt jelentősen korlátozzák a távhőrendszerek egyre sürgetőbb korszerűsítését – idéznek a Másfélfok nevű környezetvédő oldalon megjelent elemzésükben a Szolidáris Gazdaság Központ 2025-ös felméréséből a szervezet munkatársai, Mihov Kata és Úr Eszter. Pedig a szerzők szerint a távhő mint energiaellátási mód önmagában számos előnnyel kecsegtet: a felhasználástól fizikailag elkülönülő termelés érdemben mérsékli a légszennyezést és a rendszer viszonylag könnyen tehető megújulóenergia-alapúvá.
Az 1950–60-as évektől kezdve kiépülő hazai távhőrendszerek döntő többsége elavult – állapítják meg. Ma körülbelül 675 ezer hazai lakást – a teljes állomány 16 százalékát – így látják el. Míg 36 százalék fővárosi, az összesen 217 távhőrendszer 93 településre terjed ki. Közülük csak 40 hatékony. A 2030-as, 50 százalékos célhoz képest 2023-ban a megújuló energiával üzemelő távhőhálózatok aránya mindössze 20 százalékot tett ki.
Az Orbán-kabinet 2011-ben befagyasztotta a díjakat, amiket 2013-2014-ben tovább csökkentett. Mivel a szint azóta is változatlan, a szolgáltatók csak az ezt kiegészítő fajlagos támogatás segítségével képesek kifizetni a termelőket. A rendszer nem fedezi a sürgető beruházási szükségletet sem, amelyek támogatási hullámai kiszámíthatatlanok. A rezsicsökkentéssel együtt ráadásul az összes lényeges döntési jog a kormányhoz került. Így a hazai távhőcégek önkormányzati tulajdonlása mára jórészt kiüresedett. Bár a fejlesztési szükséglet a megújulók irányába mutat, a legolcsóbb támogatása máig a legelavultabb eljárásoknak kedvez. A tartalékköltségeket egyáltalán nem ismerik el és az alap-nyereségkorlát is csak 2 százalék. Rontotta a megtérülést az úgynevezett gázmotorok támogatásának megszüntetése is.
A közvélemény hozzáállása szintén kérdőjeles: miközben a távhőt ma is sokan drágállják, illetve elavultnak és szabályozhatatlannak tartják, a rezsicsökkentés kiiktatta az energiahatékonysági ösztönzést. Magyarország távfűtéshez kitűnően alkalmazható, elsőrangú földhős adottságai a magas geológiai és szabályozási kockázatok miatt jórészt szintén kiaknázatlanok. Így a távhő-zöldítési célok elérését a szerzők egyre reménytelenebbnek látják. Mihov Kata és Úr Eszter megoldásként államosítás, illetve a Nyugaton szintén kudarcot vallott magánosítás helyett a helyi önkormányzatoknak, a lakosságnak, a fogyasztóknak és a civileknek is érdemi döntési jogokat biztosító, kiterjesztett köztulajdont javasol.
