Miles Teller a Népszavának: Jesszus, a túlvilágon is dolgozni kellene…? Rosszul hangzik!

Drámai mélységekkel rendelkező komédia, mely a túlvilágon játszódik – röviden így lehet összefoglalni David Freyne Veled örökké? című művét, mely egyértelműen az év bombameglepetése. A szerelem és az emberi humánum axiómáit feszegető mozi főszereplője, Miles Teller Zoomon adott interjút a Népszavának.

Mi jut az eszébe, amikor az örökkévalóságra gondol? Hogyan definiálná?

Szerintem ez egy gyönyörű dolog. Eléggé spirituális ember vagyok. Gyerekként nagyon foglalkoztatott a halál. Folyamatosan számolgattam, tudod, gondolkodtam, hogy amikor harmincéves leszek, anya, te akkor már ilyen és ilyen leszel. A nagymamám, te pedig annyi és annyi éves leszel. De ez a végtelenségre utal. Annyi minden van egy ember lelkében. És hiszem, hogy csak rövid ideig vagyunk itt. Természetesen ki akarjuk hozni belőle a legjobbat. Remélem, hogy egy napon újra találkozhatok mindazokkal, akiket szeretek, és akik már nincsenek velem. Ugyanakkor, különösen ebben a világban, amikor az örökkévalóságot hallom, az mosolyt csal az arcomra. Szerintem ez egy csodálatos módja annak, hogy ránézzünk az élet és a választások komplexitására. De, hogy mi van azon túl, azt senki sem tudja. Ez is a szépsége az örökkévalóság ideájának.

Az Örökké veled? valóban arra készteti a nézőket, hogy elgondolkodjanak az életükről. Visszatekintve a mű fő kérdésére, melyik életszakaszát szeretné örökké élni a túlvilágon? Vagy ez csak egy szerep és nem gondolkodik a mögöttes tartalmakon?

Ami igazán csodálatos ebben a filmben és amiket a vetítéseken tapasztaltam, az az, hogy utána mindenki nagyon meghatottnak tűnik. Ez egy olyan film, amely tükröt tart az ember saját életének. Az emberek szeretnek megosztani történeteket a szüleikről, nagyszüleikről vagy szeretteikről. Ez igazán elgondolkodtatott. Tegnap este volt ott egy pár, akiknek már nagyobbak a gyerekeik és arról a jelenetről beszéltünk, amikor az időarchívum alagútjában Joan és én ott álltunk a kisbabánkkal, és én arról beszéltem, hogy a baba mennyit kakál, és ő nagyon stresszesnek tűnt. Én meg azt mondtam: „Ez az én fiam. Négy hónapos, és máris úgy kakál, mint egy felnőtt.” És igen, el kell képzelnem, mert még nincsenek gyerekeim, de ezek a pillanatok az életben, amelyek olyan stresszesnek tűnnek, ám ha visszamehetnél, akkor örömmel megtennéd újra átélnéd. Az élet gyorsan múlik. És ezért nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehetek egy filmnek, amely egyfajta fényt vet a hétköznapi szerelemre.

Ez miért annyira fontos?

Mert az emberek gyakran a saját legnagyobb szerelmi történetük sztárjai, és senki más nem tudja ezt. Csak te és az a személy, a partnered tudjátok, hogy milyen érzés ez. És igen, imádom, hogy ez a film után mindenki meg akarja osztani a történeteit. Látszik, hogy nagyon meghatódtak tőle. Úgy érzem, hogy a romantikus vígjátékokban, ha a forgatókönyv igazán jól van megírva, akkor minden benne van. Nevetni kell, sírni kell, kell, hogy legyenek fordulatok. Ez egy nagyon szép projekt volt, büszke vagyok rá.

Szóba hozta az archívum alagutat, melyben az éltünk elmúlt pillanatait élhetjük újra. Ön bemenne?

Ez érdekes. Az életem végén, igen. De, mint még elő ember, soha nem voltam olyan, aki túl sokat foglalkozott volna a múlttal. Például nem hiszem, hogy valaha is átnéztem volna az esküvői fotóimat vagy ilyesmit. Azt hiszem, az én életemben nagyon jelen vagyok a pillanatban. Őszintén szólva, ha itt vagyok és interjút adok, vagy bármilyen helyzetben is vagyok, nem gondolok a jövőre vagy a múltra. De igen, majd szeretnék visszatérni. Amikor sokan arról beszélnek, hogy fehér fényt látnak, vagy ha halálközeli élményben vannak, akkor arról beszélnek, hogy az életük lepereg a szemük előtt. Szóval szerintem az emlékek rendkívül erőteljesek, és nem hiszem, hogy elhagynak minket, még akkor sem, ha éppen nem tudunk rájuk éppen visszaemlékezni.

A film egyik állítása, hogy a túlvilágon sokkal komplikáltabb választások várnak minket, mint a földi lét során.

A mesénkében igen, de remélem, hogy ez nem lesz így senkivel sem! Az élet nem mindig könnyű. És vannak olyanok, akiknek az élet nagyon rosszul alakult. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akiknek a körülmények miatt rosszul alakult az életük. És minden ellenük szól. A nagybátyám tizenhét évesen egy balesetben négyvégtagbénult lett, és csak két éve hunyt el, jóval hatvan év felett. Nagyon hívő keresztény volt. Úgy érezte, hogy Isten terve az volt, hogy élete nagy részét kerekesszékhez kötve töltse. Aztán a túlvilágon képes lesz majd járni, az angyalokkal és a családjával és mindennel. De milyen egzisztenciális kérdés ez? Ugye tudja, hogy egy komédiáról beszélünk?!

Rendben, akkor jöjjön egy komolytalan kérdés: a túlvilágon milyen szakmát választana? Szeretne továbbra is színészkedni, vagy más szakmát választana, mivel ez örökre szól?

Jesszus, a túlvilágon is dolgozni kellene…? Rosszul hangzik! Amúgy meg, amikor eljutok a túlvilágra már elképesztő sok színész lenne ott, akiket szívesen néznék. Baromi nagy lenne a konkurencia. De lehet, hogy csapos lennék egy bárban, akkor mindegyiküknek tölthetnék olykor egy italt.

Mi a kedvenc itala?

Minél idősebb leszek, annál inkább úgy gondolom, hogy minden alkalomhoz van egy megfelelő ital. Sporteseményeken szeretem a jéghideg sört. Ha pedig vacsorázni megyek, akkor mostanában nagyon megszerettem a vodka martini filthy three olives-t. Két pohár után már elég jól érzem magam. A harmadik után pedig…

Eddig mindenféle, egymástól nagyon különböző filmekben szerepelt. Amikor filmet választ, amikor elolvassa a forgatókönyvet, mit keres benne?

Ebben az esetben, amikor elolvastam a forgatókönyvet, nagyon meghatott. Úgy gondoltam, hogy ez az egyik legviccesebb forgatókönyv, amit valaha olvastam. De számomra, ha ez egy olyan vígjáték, amelyben csak egy csomó egysoros poén van, az nem igazán érdekel. A húszas éveim elején biztosan több ilyet is csináltam, akkoriban ilyeneket kerestem. De az Örökké veled? inkább Tom Hanks, Jack Lemmon, Albert Brooks romantikus vígjátékaira emlékeztetett, ahol a karakterek nagyon fontosak és mindig nagyon reálisak és sok szív van benne. Nem mellékesen, Tom Hanks az egyik kedvenc színészem. Mindig is tetszett, ahogy a Bosom Buddies című sorozatban kezdte. Nagyon vicces, de mindig olyan figurát játszik, akit az utcai élelmiszerboltban is láthatnánk, és talán nem is néznénk meg kétszer. De ő egy hihetetlenül erős színész, nagyon tehetséges, nagy mélységű. Szóval, őt példaképként figyelve, elég széles körű az ízlésem, különböző érdeklődési köröm van az életben. Az egyetlen tudatos iránymutatásom az, hogy igyekszem nem túl repetitív lenni a munkámban. Nem gondolok műfajra vagy ilyesmire. Számomra az a fontos, hogy érezzem, hogy van mondanivalója, hogy valóságosnak tűnik. Azt hiszem, ami leginkább megfog engem egy forgatókönyvben, az az érzelem.

A jövő év egyik legizgalmasabb filmje a Michael Jackon életét bemutató Jackson lesz, melyben ön is szerepel, John Brancát személyesíti meg. Mit tud elárulni erről a produkcióról?

Michael az egyik leghíresebb ember, aki valaha is élt ezen a földön. Nagyon rejtélyes személyiség volt. Senki sem tudott róla sokat. És azt hiszem, amit tudni véltek róla, az valószínűleg nem is volt igaz. Nagyon zárkózott ember volt. Graham King, a producer, szerintem nagyon jól ismeri ezt a világot, ami a zenei életrajzi filmeket illeti. És mivel ő a producer, a film nagyon jó kezekben van. Antoine Fuqua, hihetetlen rendező. Jaafar pedig elképesztően jól alakítja Michaelt. Mindenki meghallgatáson vett részt a filmhez. Michael vitathatatlanul az egyik leggyakrabban utánozott ember a világon. Ő és Elvis, a legnépszerűbb előadóművészek. Szóval, nagyon nehéz volt valakit találni. Jaafar hihetetlen, az emberek nagyon le lesznek nyűgözve.

Fantasztikus karriert tudhat maga mögött, de én mégis azt kérdezném, hogy van-e olyasmi amire figyelmeztetné korábbi önmagát?

Emlékszem az első napomra a New York-i Egyetem színész szakán. A tanár azt mondta: „Miért engedte meg a szüleitek, hogy ebből próbáljatok karriert csinálni? Nagyon ritka, hogy valaki sikerrel járjon. Nézzetek körül a teremben, talán egy ember lesz, aki befut.” Ez teher és ezek a tények tényleg egy kicsit megkötöznek. Ugyanakkor én mindig élveztem a folyamatot. Elég traumatikus dolgokon mentem keresztül az életemben, utaltam már a nagybátyámra korábban. Huszonegy éves koromban a két legjobb barátomat vesztettem el autóbalesetben. Ez egy évvel azután történt, hogy én is autóbalesetet szenvedtem, és a mentősök azt mondták a szüleimnek, hogy 99,9 százalékos valószínűséggel meghalok vagy megrokkanok. Szóval, mindig úgy éreztem, hogy van egyfajta érzelmi mélységem, ami a tapasztalataimra épül. De ha tehetném, mégis azt mondanám magamnak, hogy ne kerülj autóbalesetbe. Amikor először meghallgatásra mentem, az arcomon lévő sebhelyek nagyon csúnyák voltak. Ha a karrierem elejét nézzük, a casting igazgatók csak annyit mondtak az ügynökömnek, hogy Miles nagyon jó színész, csak nem lenne logikus, ha az általa játszott karakternek sebhelyei lennének. De végül minden jól alakult.

Infó: Örökké veled? Bemutatja a Fórum Hungary