Árván a történelemben – Nemes László filmje alapján kiállítást rendeztek a Kiscelli Múzeumban

Egy kiégett, rozsdamarta teherautó és egy régi, betört üvegű telefonfülke áll a Kiscelli Múzeum templomterében, melynek téglafalait deszkakerítés takarja, melyen a plakátok az 1957. május 1-i ünnepségre invitálják a közönséget. A kiállítótérben löszös talajon sétálunk, mintha egy grundon haladnánk végig. A Kiscelliben látható Árva – A történelem torkában című kiállítás érzékien idézi meg Nemes László nemrég debütált azonos című filmjét, illetve az abban megjelenített ötvenes éveket. A látogató a munkásokat ábrázoló plakátokat és a hirdetményeket nézve is azt érezheti, mintha visszarepült volna az időben.

Akárcsak Nemes László filmjében, amely nemcsak az ötvenes évek hiteles bemutatására törekszik, de alapötletét a rendező családtörténete adta. Az Árva 1957 tavaszán, Budapesten játszódik, a főszereplője a tizenkét éves Andor, akit anyja nevel egyedül. A fiú abban reménykedik, hogy a háborúban eltűnt édesapja egyszer visszatér, miközben megjelenik náluk egy férfi, aki megmentette őket a második világháború alatti zsidóüldözések elől, és aki azt állítja, hogy ő Andor apja, de a fiú nem hajlandó ezt elfogadni. A Kiscelliben látható tárlaton nyomon követhetjük, hogy az alkotók miként idézték meg a filmben megjelenített korszakot, azaz az ötvenes éveket, melyhez a kiállítás leírása szerint fotóalapú nyomozást végeztek online fotókeresők és hozzáférhető fotóarchívumok, elsősorban a Fortepan segítségével, mely Magyarország legnagyobb magánkézben lévő, mindenki számára szabadon hozzáférhető fotógyűjteménye. A tárlathoz pedig körülbelül hétszáz fotót használtak fel, melyből a kiállításon a látogató egy kisebb válogatást láthat, a képeken budapesti utcarészletek, egykorvolt boltok, járókelők, és gangon fényképezkedő fiatalok tűnnek fel. Emellett az első teremben láthatjuk a film werkfotóit, melyeket a tárlat kurátora, Barakonyi Szabolcs, illetve Szilágyi Lenke és Dmitry Zhukov fotográfusok készítettek, ha pedig a templomtérben a plakátokkal borított palánk lyukain benézünk, akkor filmkockákat nézhetünk meg, azaz Erdély Mátyás operatőrnek celluloidra exponált kameraképeit. Utóbbi olyan érzést kelt, mintha a történelem színfalai mögé lesnénk be egy család történetébe, melyben a személyes sorsok formálódnak.

A tárlaton egy fekete-fehér családi fotó is látható, melyet a rendező apja, Jeles András készített az anyjáról, amint a kezében Nemes Lászlót tartja. A kép mellett egy fülhallgatóból a fotó történetét is megtudhatjuk, melyet az Árva rendezője mesél el nekünk, amiből az is kiderül, hogyan született meg a film alapötlete. A kép a nagymama lakásán készülhetett, akit Braun Klárának hívtak, és akinek első férje, Hirsch Andor volt, aki munkaszolgálatban halt meg a Don-kanyarban. A háború alatt az anya vidékre utazott, ahol találkozott egy szervezettel, melynek tagjai segítettek pénzért olyan embereket találni, akik segítettek elbújtatni az üldözött személyeket. Ekkor találkozott a nő egy jászberényi hentes-mészárossal, aki alapján Nemes a filmbéli férfit mintázta. A hangfelvételből megtudjuk, hogy őt Nemes Jeles Mihálynak hívták, mely családnevet az anya is felvett, így lett később a gyerekének neve Jeles András. A hentes néhány év abúzus után otthagyta őket, és jóval később, az 1977-ben született unoka, vagyis a rendező Franciaországban már csak a Nemes nevet használta.