A karácsonyi aprósütiket érdemes már novemberben elkezdeni megsütni. Így van ez a mézeskalácsokkal is, amik remekül megpihennek karácsonyig egy fémdobozban. Amúgy is kell nekik egy kis idő, amíg megpuhulnak.
Idén is kész volt már a sütiterv, meghatározva mennyi süti és milyen fajták készülnek majd, a kronológiai sorrend is felvázolásra került. Minden ki volt számolva, az alapanyagok már a kamrában sorakoztak. Egyszóval mindennel számoltam, csak a tini fiammal nem.
A tinik bendője olyan, mint egy fekete lyuk. A fiúké pedig hatványozottan. Bármi eltűnik ezekben a gyomrokban pillanatok alatt.
Így történt ez a mézeskalácsokkal is. Fél kiló lisztből készült az első adag. Az összegyúrt tészta egy éjszakát pihent a hűtőben. Másnap a tészta papírvékonyra kinyújtva, az összes karácsonyi kiszúró felsorakoztatva, három tepsit munkába fogva, tizenegy percenként sültek ki az édes kis angyalkák, csillagok, szívecskék, hóemberek, hintalovak és télapók. Először csak egy tepsiben, ők voltak a próbababák, aztán felváltva mentek dalolva a forró sütőbe. Aztán előkerült a nagy, sárga csíkos fémdoboz is, amiben a mázra várva pihentek a kisült egyedek. Csakhogy a csíkos fémdoboz éjszaka kint maradt a konyhaasztalon. A tini gyerek pedig felkelt reggel, hogy iskolába menjen. Megtalálta a mézeskalácsokat, és jóízűen megreggelizett.
