Vasas Tamás: feljegyzések az ágytámla közeléből

akkoriban az ideje nagy részét azzal töltötte,
hogy leveleket kezdett meg a laptopján, ennek
sem örültek nagyon a nővérek, hogy egyáltalán
van neki ott bent egy laptopja, de a főorvos
asszony megengedte, „munkavégzési okokból”,
ez volt a magyarázat, dehát milyen munkát kell
egy ilyen fickónak laptopon végeznie, így ismét
legalább gyanús, de inkább aggasztó jelenséggé
vált az osztályos személyzet számára, az irkáló
pizsamás ember a laptopjával, akitől a szökés
sem áll távol, mi van, ha egész nap csak egy
ostoba számítógépes játékhoz püföli
a billentyűket, ami amúgy is
csak tovább hiszterizálja?
de a főorvos asszonynak
kell tudnia, hogy
mit csinál.

közben ő maga is egyre bizonytalanabb lett
abban, hogy tényleg leveleket ír-e, vagy csak
a mozdulat ismétlődik benne, ahogy a kurzor
pislog, mintha figyelné őt, mintha számolná,
hányszor törli ki ugyanazt a mondatot, amely
sosem akar a végére érni, szóval önvallomás,
magyarázkodás, vagy csak valami tárgytalan
mellébeszélés, ezt már rég nem tudta, hogy
kinek írna, hogy ki olvasná el, vajon akarná-e
bárki, hogy őt olvassa, vagy jobb lenne, ha
csak a gép mentené el a félbehagyott sorokat,
mint egy különös, névtelen naplót, ami talán
mégiscsak pontosabban dokumentálja
majd a bent töltött időt, mint egyszer
egy másik laptopon megkezdett
zárójelentés.