Az átlagember tájékozatlanságával való visszaélés nem mai és nem magyar jelenség, de annyi hazugságokkal felfújt politikai lufi manapság talán sehol a világon nem lebeg a levegőben, mint nálunk. Ezeknek a látszólag, de tényleg csak látszólag könnyen kipukkasztható, színpompás léggömböknek se szeri, se száma.
Ilyen volt az amerikai pénzügyi védőpajzs bejelentése, majd egy másik, kormányfői szinten elhangzott állítás, mely szerint a gyermekvédelemben nálunk minden „rendben van”. E tekintetben szörnyű dolgok történtek ugyan, mégsem világos, hogy a Szőlő utcai ügy - Lamperth Mónika kifejezésével élve - „belement-e a Fidesz buborékba”. Nos, gyanítható, hogy nem ment bele, azaz hogy a kormánypárti szavazók szemében ezt a lufit sem sikerült kipukkasztani.
Beszélhetnénk sok minden másról is. A Fidesz kormánynak az egészségügy fejlesztésében szerzett érdemeiről, a Tisza Párt nemlétező adóemelési és nyugdíjcsökkentési terveiről, Brüsszel háborús készülődéséről. A magyar égen politikai lufik sokasága száll, repül és vigyorog.
Külön szót érdemel közülük az a kijelentés, miszerint „a 2026-os lesz a háború előtti utolsó választás”, mert ennek elhitetése akár a választásokat is eldöntheti. Ezt a lufit maga a kormányfő, a haza Nostradamusa eresztette a magasba, holott pontosan tudja, hogy egy világháború 2030 előtti kitörésének esélye ma minimális. Akkor is minimális, ha nemcsak Isten útjai kiszámíthatatlanok, hanem többnyire a „gopnyikoké” is (Viktor Jerofejev kifejezése Putyinra vonatkozik és leginkább huligánra fordítható).
A három legnagyobb atomhatalom közül kettő most folyamatosan fejleszti ugyan a katonai képességeit, de elsősorban a gazdasági fronton verseng. Háborújuk a benzines és az elektromos autózás; az Iphone és a kínai Honor cég által gyártott AI okostelefonok között folyik. Ennek a valószínűleg évtizedekig elhúzódó párharcnak az eldőlte előtt sem az Egyesült Államoknak, sem Kínának nem lehet érdeke közvetett vagy közvetlen háborúba keveredni egymással.
A NATO és Moszkva közötti oda-vissza fenyegetőzés az ukrajnai háború miatt mindennapos ugyan, de megtévesztő. Orosz részről nukleáris konfliktust már csak demográfiai okok miatt is csak egy őrült kockáztathat, és Putyin nem őrült. Ha a jelenlegi demográfiai trendek folytatódnak, Oroszország lakossága 2050-re atomháború nélkül is 120 millióra csökken a mostani 150 millióról. Ami meg a hagyományos haderőt illeti, az orosz hadsereg veszteségeinek pótlásához nyugati katonai szakértők szerint 7-10 év kell. Vagyis az oroszok 2033 és 2036 között fognak ott tartani a NATO hagyományos erőinél amúgy is gyengébb földi és légi erőiket tekintve, ahol 2022-ben, Ukrajna elözönlése előtt tartottak.
A magyarok egén mégis folyamatosan ott lebeg a vérszínűre festett lufi, mely azt jelzi, ha nincs is ráírva, hogy ha nem akarod vérben fagyva látni gyermekeidet és unokáidat, akkor szavazz Orbán Viktorra! És ezt a közmédiából tájékozódó vidéki kisnyugdíjasok százezrei el is hiszik.
Egy kormánypártisággal nem vádolható kutatóintézet szerint az összlakosságon belül is többen félnek a háborútól, mint bármelyik szomszéd országban, illetve többen tartják a magyarokra nézve veszélyesnek Ukrajnát, mint Oroszországot. Utóbbiak aránya még a tiszások körében is eléri a 61 százalékot.
A lufinak, így a politikai lufinak is, két fontos, ámbár egymásnak ellentmondó tulajdonsága van. Az egyik az, hogy egy gombostű is elég a kilyukasztásához. A másik az, hogy ha egyszer feljut a magasba és mindenki számára láthatóvá válik, már nagyon nehéz eltalálni, és amíg magától ki nem pukkad, sokan gyönyörködni fognak benne.
A drog és az alkohol a testben, a naponta többször beléd táplált szellemi kábszerek a tudatban okoznak gyógyíthatatlan elváltozásokat. Legyen az ügyesen megválasztott hír a kormány jótéteményeiről vagy bődületes kitaláció az ellenzék közveszélyes terveiről, kellő mennyiségben adagolva bármi elhitethető. A fizetett propagandisták és az egzisztenciális és pénzügyi megfontolások által befolyásolt „elemzők” sokasága uralja a közbeszédet, és asszisztál ehhez a lufiparádéhoz.
De ha a lufiparádé sem elégséges, és a kormányváltás mégis megtörténik, akkor egy új kormányzatnak első dolga lehet maguknak a lufigyáraknak a megsemmisítése. Már amennyire ez egyáltalán lehetséges. Egy közszolgálati televízióra és egy rádióállomásra, a választási eredményekkel arányos hozzáféréssel a kormánypárt és az ellenzék számára a még ezeken tájékozódó legidősebbek számára továbbra is szükség van, de nem többre. Ezek fenntartása a jelenlegi finanszírozás töredékével is megoldható.
Ám ez csak a bizonytalan jövő. Ami a következő hónapokat illeti, a változás hívei jobban teszik, ha a közvéleménykutatási eredmények helyett az eget figyelik. A közhiedelem szerint a dolgok amúgy is ott dőlnek el.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
