Leánykori neve az volt: Sophie Scheller (1840–1913). Korának közfelfogása szerint már nem egészen fiatalon, 28 évesen ment férjhez egy feltörekvő géplakatosmesterhez, aki röviddel azelőtt kezdett el varrógépet gyártani a Majna-parti Rüsselsheimben. Vagyontalan lány létére kincset ért a hozománya: jó esze és rendkívüli szorgalma. Odahaza tanult meg keményen dolgozni, a Szarvashoz címzett vendégfogadóban, amelyet a szülei vezettek, mind a tizenhárom (13!) gyereküket kiskortól módszeresen bevonva a temérdek házi- és ház körüli munkába.
Fiatalasszonyként hamar nélkülözhetetlenné tette magát az istállóból átalakított varrógépszerelő műhelyben. Ő vezette a könyvelést, intézte a komplett papírmunkát a francia nyelvű kereskedelmi levelezéstől a bérszámfejtésig. Üzleti partnerekkel tárgyalt, rendet tartott a munkások között. A férj, Adam inkább visszahúzódó természetű műszaki ember volt, boldogan tökéletesítgette a gépeit úgy, hogy közben talpraesett felesége elintézett helyette lényegében minden egyebet.
Sophie apja nyert a lottón, abból a pénzből vásároltak gőzgépet. 1886-tól már biciklit is gyártottak. Az üzlet meglódult, a hesseni nagyherceg udvari szállítói lettek. Szépen gyarapodtak, ám továbbra is szerényen laktak gyáruk területén. A „karrier vagy család” dilemmája nem nyomasztotta az asszonyt, bokros teendői közepette öt fiút szült. Idővel ők is munkába álltak, azonfölül reklámozták a céget kerékpárversenyzőkként. Híres fotójukon egy speciális, ötüléses bringán feszítenek együtt.
Miután Adam 1895-ben, 58 évesen meghalt, özvegye hivatalosan is átvette az irányítást. Nem csináltak nagy ügyet abból, hogy a világ egyik első női vállalatvezetője lett, hiszen a hétköznapi rend sem változott: az alkalmazottak és a partnerek régen megszokták már, hogy ő a főnök.
Önmagáért beszélt, hogy idővel ezernél is több embernek adott kenyeret. Ám az igazi nagy dobás csak azután következett, hogy a két idősebb fiú, Carl és Wilhelm felfigyelt egy szenzációs új találmányra: az automobilra.
Sophie alaposan megfontolta a merész ötletet. Fantáziát látott a jövő gépesített kocsijában, és meghozta élete döntését. Megvásárolták Friedrich Lutzmann feltaláló ígéretes szabadalmát, elkészült a prototípus, és 1899-ben belevágtak a szériagyártásba. Elsöprő üzleti sikert arattak. Ám Sophie öregen és dúsgazdagon is egyre csak dolgozott, tétlenséget nem ismert és nem tűrt. Az sem tartotta vissza, hogy már nagyothallott, rendületlenül igazgatta tovább a birodalmát, nyakában míves kivitelű hallótölcsérrel.
A boldog békeidők egyedülálló üzletasszonya 1912-ben ünnepelte a cégalapítás ötvenedik évfordulóját. Az első világháborút és Ludwig fiának a halálát már nem érte meg. Páratlan életutat járt be, egyszerű fogadóslányból lett gyáriparos, európai topmenedzser egy új kor hajnalán. Sokan csak úgy emlegették: Mutter. Az asszonynevével azonban tartozunk még az olvasónak. Hiszen amikor megesküdtek, felvette Adam családnevét, azt viselte, abból teremtett szolid márkát a fáradhatatlan Sophie Opel.