Az egészen maratonira nyúló, Nemzetek Ligája-rájátszással és klubvilágbajnoksággal megspékelt 2024–25-ös labdarúgóidény összességében a Paris Saint-Germain dominanciájáról szólt, de a Barcelona is rég nem látott magasságokba került, míg a válogatott futball főként Portugáliáról és Spanyolországról szólt. Nem meglepő, hogy az Aranylabda és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) által menedzselt év játékosa gálák top10-es rangsoraiban hemzsegtek a fent említett két klub, illetve válogatott kiemelkedő játékosai. Ousmane Dembélé (PSG) végül bezsebelte mindkét díjat, mögötte Lamine Yamal (Barcelona) végzett, az Aranylabdán Vitinha (PSG), a FIFA-rangsorban Kylian Mbappé (Real Madrid) kapott bronzérmet. A mobil Népszava, lezárva 2025-öt, szintén összeállított egy 10-es listát az előző idény legjobbjaiból.
1. Ousmane Dembélé (francia, Paris Saint-Germain)
Ahogy az lenni szokott, Dembélé sikerei körül nem teljes az egyetértés, de összességében megérdemelt a francia elsősége. A szélsőt az elmúlt években rengeteg sérülés hátráltatta, hozzáállása pedig szintén nem volt arra elegendő, hogy a legjobbak közé nője ki magát. A Barcelonánál végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a PSG-nél azonban áttört nála az a bizonyos gát. A sérülések szinte végig elkerülték, és igazi vezérként húzta be a PSG-vel a bajnokságot, a Francia Szuperkupát, a Francia Kupát és a Bajnokok Ligáját, a klub vb-n pedig döntőig jutott. A gyors, technikás, és kétlábassága miatt kiszámíthatatlan futballista 53 tétmérkőzésen 35 gólt és 16 gólpasszt tett be a közösbe (a francia ligában gólkirály lett), a BL egyeneses kieséses szakaszában kilenc találkozón négy gól és öt gólpassz a mérlege, ami jól mutatja, hogy a nagy téttel bíró összecsapásokon is lehetett rá számítani.
2. Raphinha (brazil, Barcelona)
A rangsorok felállításakor mind a France Football (Aranylabda), mind a FIFA váltig állítja, hogy pusztán sportszakmai szempontok alapján történik a rangsorolás. Egy ki nem mondott plusz tényező azonban erősen látszik az elmúlt években, ez pedig a futballisták brandértéke, azaz mennyire eladható, népszerű egy adott játékos. Erre talán a legjobb példa Lionel Messi 2021-es Aranylabda-győzelme, ahol Robert Lewandowski hiába játszott emberfelettit, Messi neve azért mégiscsak jobban cseng, pláne úgy, hogy az argentin zseni azon a nyáron hagyta ott a gyerekkori csapatát, a Barcelonát és igazolt a PSG-hez.
Raphinha kapcsán az embernek hasonló érzése támad, mint amit anno Lewandowski átélt. A szélsőnek becsúszott egy bajnoki cím, Spanyol Kupa és Spanyol Szuperkupa győzelem, a BL-ben pedig elődöntőig jutott. Raphinha esetében, egy szélsőnél az 57 meccs, 34 gól és 26 gólpassz már önmagában elképesztő, de amit a brazil a BL-ben művelt, az igazán megsüvegelendő: az ottani 14 találkozóból 13 góllal és kilenc gólpasszal zárt, amivel Lionel Messi (19) és Cristiano Ronaldo (21) BL-rekordját is megdöntötte (hozzátéve, hogy a két zseninek a korábbi lebonyolítás miatt nem jutott ennyi összecsapás) az egy idény alatti kanadai pontok (gólok és gólpasszok együtt) számában. Raphinha amellett, hogy a Barca végül a drámai elődöntőben alulmaradt az Interrel szemben, azt sajnálhatja még, hogy teljesítménye az idény második felére kissé visszaesett, illetve, hogy a brazil válogatottban már nem tudott kiemelkedőt alakítani. Ellenben az, hogy ilyen mutatókkal egyik helyen sem került be a legjobb háromba, egészen elszomorító és tökéletesen megmutatja, hogy a branding legalább annyit ér, mint a pályán mutatott teljesítmény.
3. Vitinha (portugál, Paris Saint-Germain)
Ahhoz, hogy Dembélé és társai ennyiszer tudjanak helyzetbe kerülni, és hogy ennyire jól működjön a Luis Enrique által megálmodott nyerő taktika, abban a középpályán Vitinha volt a fő mozgató rugó. A középső középpályás játékintelligenciája kimagasló, amit mind a védekezésben mind a támadásban remekül tudott kamatoztatni. Az már csak a hab a tortán, hogy a 25 éves játékos a nyáron a portugál válogatott egyik alapembereként megnyerte a Nemzetek Ligáját Spanyolország ellen, amivel további „bónuszpontokat” szerzett magának. Vitinha sem a befejezésekben, sem a közvetlen gólpasszokban nem kiemelkedő, ha viszont nincs a pályán, azt mind a PSG, mind a portugál válogatott hamar megérzi.
4. Nuno Mendes (portugál, Paris Saint-Germain)
Balhátvédet az egekig magasztalni nem szokványos dolog, de Nuno Mendes erre tavaly mindenképp rászolgált. A sikerekről szóló összegzést egy az egyben át lehet emelni az imént említett Vitinhától, annyi habbal a tortán, hogy Mendes gólt szerzett a NL-döntőjében, illetve oroszlánrészt vállalt abból (két gól, egy gólpassz), hogy a PSG végül nehezen, de továbbmenjen az Aston Villa ellen (6-5-ös összesítés) a BL-negyeddöntőből. A 23 éves futballista annak köszönheti az előkelő pozícióját, hogy a védekezésben nagyszerűen teljesített, és több világklasszis jobbszélsőből is kis túlzással megyei szintű játékost csinált. Mohamed Szalah (Liverpool), Bukayo Saka (Arsenal) és Lamine Yamal (spanyol válogatott) sem talált ellene ellenszert, Mendes minden kulcstalálkozón kikapcsolta a topcsapatok legjobbjait, ami óriási teljesítmény.
5. Pedri (spanyol, Barcelona)
Aki a PSG-nél Vitinha, az a Barcelonánál Pedri. A katalánok háza tája Raphinha és Yamal házi csatájától (díjak, statisztikák értelmében) volt hangos, a 23 éves középpályás viszont szépen csendben tette a dolgát, végigrobolta a teljes szezont (59 tétmeccs klubszinten, klub vb nélkül), mindenhol ott volt a pályán, és Vitinhához viszonyítva némileg a támadásban is hatékonyabb volt, mint a portugál. Pedri peche, hogy a BL-ben és a NL-ban is végül bukott csapatával, ez billenti a mérleg nyelvét a portugálok és a PSG felé, de a fiatal spanyolnak így is helye van a legjobb ötben.
6. Lamine Yamal (spanyol, Barcelona)
A legnagyobb lefokozás ahhoz képest, hogy Yamal mindkét nívós díjátadón a második helyen zárt. Félreértés ne essék, a jobbszélső kiváló játékos, remek mutatókkal és játékkal a tavalyi szezonból, az Internazionale elleni BL-elődöntőkön például egészen látványosan és veszélyesen futballozott. Nála azonban egészen kiemelten érződik, hogy a brandje sokkal előrébb nyomja őt ezekben a rangsorokban, mint ahol valóban tart. Mekkorát szólt volna: Lamine Yamal mindössze 17 évesen Aranylabdát nyer. Amivel lehet, cikkeket gyártanak róla: befesti a haját, két napszemüvegben van díjátadón, törpeattrakcióval szórakozik a 18. születésnapján, 25 éves rapper barátnője van, pontosabban volt. Elszállt? Nem szállt el? Ő tényleg az új Messi? Kipukkad a lufi? Aki csak tudja, Yamalból próbálja meg kiszedni a kattintást, a nézettséget, a hírverést. Yamal különleges képességekkel megáldott remek játékos már most, ehhez kétség nem fér, de a nyers teljesítményt nézve házon belül Raphinha és Pedri is jobb volt nála, Aranylabdát azért még ne adjunk neki.
