vers;sors;kalauz;

Fábián Krisztina: Kalauz

A menetjegyet szeretné,
hosszan odanyújtom,
a kezemre
lélegzetet hint,
meghajol,
táncra kér,
csak oda,
csalódottságot sóhajt,
kibámulok az ablakon,
fürkészi az érvényességet.
Szeretném elölről kezdeni,
átülök egy másik helyre.

„Az őszinteséggel és a manipulációval is kényszeres viszonyban vagyok” – mondja Peer Krisztián, akinek új, Pazarlás című verseskötete már kiállításában, könyvtárgyként is különlegesen pazar, lássuk be! Korunk lehetséges költői feladatairól éppúgy szót ejtettünk vele, mint állandó provokációiról és egy kávé áráról. Interjú.