Újév alkalmából a miniszterelnök több alkalommal is felmondta a kötelező leckét, miszerint az áprilisi választásoknak egyetlen tétje van: Magyarországnak bármi áron ki kell maradnia a háborúból. Újévi interjújában Orbán Viktor eközben az önteltségi világbajnokság első helyét is megszerezte egy mondatával, amely szerint hazánknak „minden európai országhoz képest cselekvőképesebb, akcióképesebb kormánya van”.
Lehet, hogy ilyen szavak hallatán huszonhat ország, köztük történelemformáló nagy nemzetek vezetői könnyeztek a röhögéstől, de ezzel egy kormányfőnek nem érdemes törődnie, mert legközelebb majd neki lesz nevetnivalója. Ami Orbán mondókáiban kifogásolhatóbb, bár a híveknek ezt is tilos észrevenniük, az az ország valós, az ukrajnai háborúnál súlyosabb problémáinak elhallgatása.
Az ukrajnai háborúnak, a felek katonai szakértők által jól dokumentált kifáradása miatt, idén vége lehet. De mi lesz a még mindig növekedni képtelen magyar gazdasággal, a megállíthatatlannak tűnő népességfogyással és kivándorlással, az elhanyagolt oktatással és egészségüggyel, a lakhatási válsággal? A „teljesítményre épülő gazdaságpolitikán” és néhány más, garantáltan semmitmondó lózungon kívül a kormányfőnek ezekre a problémákra sem volt válasza. A gyermekvédelem kriminális állapotáról a jogos ellenzéki hangoskodás miatt nem hallgathatott még az ünnepi alkalommal sem. Az erről mondottak azonban megint csak a saját tábor számára hangzottak meggyőzően.
Magyar Péternek kivételesen sikerült negyedórásra rövidítenie a maga újévi beszédét, de így is percekbe telt, amire a karakterétől idegen atyafiságos szépelkedésből (Szeressétek egymást, legyetek boldogok, bölcsek és igaz hazafiak!) áttért az év értékelésére és a Tisza jövőképére, de ebben sem mondott újat. A beszéd újdonságértékét tehát az adta, hogy elhangzott, és hogy az internetes médiumok segítségével több mint egymillióan meghallgatták. Az Index mostanában legtöbbet foglalkoztatott politikai megfigyelője abban azért újdonságot látott, hogy a Tisza Párt elnöke népszavazásnak minősítette a közelgő választásokat. Ez csupán retorikai nóvum, de annyiban igaz, hogy az európai parlamenti választások óta köztudott: a szavazás tétje ezúttal nem a pártok közötti, hanem az Orbán által képviselt hatalom és a Magyar Péter által képviselt kihívók közötti döntés.
Ami az ellenzéki vezér beszédének a köztévében emlegetett állítólagos „fenyegető tónusát” illeti, a kormányváltás elmaradásának lehetséges következményeiről mondottak inkább ténymegállapításnak minősíthetők, bár így is aggodalomra adnak okot. Mert ha a kormány erőszakos módszerekkel, valamiféle alkotmányos puccsal próbálja megőrizni a maga kétharmadát, miközben a társadalom nagyobbik része már hevesebben követeli a változást, mint 2010 óta bármikor, ezzel a másik oldalon is erőszakot válthat ki. Márpedig az országnak a húszas évek közepén irdatlan gondjai vannak, sok mindenre szüksége van. Egyvalamire semmiképp nincs szüksége: egy polgárháborúra.
A szerző újságíró.
