Évek óta a politikai üzenetek közvetítéséről szól az a gála, ahol mellesleg köszöntik az előző év legjobb sportolóit is. Nincs ez másként idén sem, csak ezúttal újabb szintet léptek, vagyis inkább süllyedtek az esemény szervezői.
Amit tettek az nem más, mint háborús uszítás. Mindez a békepártiság álarca mögé bújva. Az idei ünnepség díszvendége Szerhij Bubka. Az elmúlt évszázad meghatározó sportolója volt, rúdugrásban összesen 35-ször javított világcsúcsot, 1985-ben ő volt az első, aki túljutott a 6 méteres magasságon. Sokáig lehetne sorolni az eredményeit. Tökéletes választás lehetett volna, ha Bubka a pályafutása után is példakép marad, ám nem ez történt. Testvérével, a szintén korábbi rúdugró Vaszilijjel Oroszországban kezdtek üzemanyag gyártásába és forgalmazásába, ottani kutakat láttak el benzinnel.
Tevékenységüket a háború kitörésekor sem hagyták abba, sőt, az orosz hadseregnek is adtak el benzint, ezért Ukrajnában elveszítették az állampolgárságukat, hazaárulóknak nyilvánították őket.
Fél percig hunyjuk le a szemünket, és képzeljük el, mi történne nálunk, ha megtámad minket egy ország, és kiderül egy honfitársunkról, hogy a támadóval üzletel, a háborún nyerészkedik! És utána ezt az embert, akit a magyar kormány egyébként helyesen hazaárulónak nyilvánít, egy szomszédos országban ünnepelnék. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már azért bekérette Ausztria nagykövetét, mert a magyar–osztrák határnál megállították a különvonatot, amit leamortizáltak a Salzburg elleni Európa-liga-mérkőzésre utazó ferencvárosi drukkerek. Ha ennyiért majdnem hadat üzent a magyar kormány nyugati szomszédunknak, akkor mit tenne, ha egy Magyarországon hazaárulónak nyilvánított, innen kitiltott személyt máshol körülrajonganának, példaképként beszélnének róla?
Az ismert és népszerű sportolókkal szemben akár tetszik, akár nem, van egy olyan elvárás, hogy példaképek legyenek. A pályán és azon kívül is.
Az elmúlt év legjobbjait a szervezők arra kényszerítik, hogy egy állampolgárságától megfosztott hazaárulóval álljanak egy színpadra, vele szerepeljenek közös fényképeken. Egy példakép ilyenkor azt mondja, hogy ezt nem vállalom, ezt velem nem lehet megcsinálni. Valódi piacgazdaságban, ahol a sport magát tartja el, ez valószínűleg meg is történne, már csak a szponzorok miatt is. Mert a cégek, akiket a sportoló reklámoz, sem adják a nevüket egy ilyen gyalázathoz.
Nálunk viszont nincs piacgazdaság, nincsenek igazi szponzorok, csak az államnak kiszolgáltatott sportági szövetségek.
Ezzel a kiszolgáltatottsággal él vissza gátlástalanul a hatalom, bábként rángatva a szövetségeket és sportolókat.
Ha ukrán példaképet akartak volna bemutatni a szervezők, akivel büszkeség egy képen szerepelni, ha valóban a gála fényét szerették volna emelni, akkor Vitalij Klicskót hívják meg, a korábbi nehézsúlyú világbajnok profi ökölvívó Kijev polgármestereként próbálja megvédeni a lakosságot azoktól a támadásoktól is, amiket a Bubka-testvérektől vett benzinnel közlekedő harckocsik hajtanak végre.
