Lárai Eszter: Lányok

Lányok
időben veszteglők
úgy fogytok
mint a csöndem

Ti tragikus
határértékek
gyorsuló idő
szorongatásában
gyermektestbe
záródott nők
makacsul nem növekvők
fájdalom bolygóit
könyörtelenül feltérképezők
halálidomítók
Antigonék
saját temetésükért
küszködők
csonka Barbie
babákkal játszók
halálhoz idomulók
csúfondáros
szavakkal vertek
átok-testűek
önfegyelem
didergő rabszolgái
haláltáborok
képzelt unokái
hozzátok szólanék:
mielőtt befordultok
a halálegyenesbe
jól nézzétek meg a célt!