Jancsó Ágnes: Ötvennyolc hópehely

Irtózatosan hideg van a vécében. Nyitva van az a kis ablak felül, és még a zöld szúnyoghálón át is látni, milyen hatalmas pelyhekben hull a hó. Csak egy rövid felső van rajtam, a kocsmában mindig maximumra csavarjuk a fűtést, hogy még jobban hasson a pia, vagy még kevésbé akarjanak hazamenni, vagy még jobban levetkőzzenek a csajok, nem tudom. Ahogy felhúzom a harisnyámat, a körmöm beleakad, felszalad egy szem. Mindegy, úgysem látszik. Szájfényt teszek fel, aztán megigazítom a mellemet, vagyis az extra push-up melltartómat, a borravalóhoz bőven elég a látvány. Visszalépek a pult mögé. Csörög az apró a játékgépben.
– Lali megint az egész segélyt eljátssza? – kérdezem Erzsitől.
Megvonja a vállát.
– Még egy kört, kiscsillag! – kiált neki Béla bá.
Erzsi tölt. Az egyik műkörme leesett tegnap, a bal mutatóujján már nem csillan a strassz. Végignézek rajta. A vörös haja lenőtt, a Forever Love feliratos piros felsőjét vette fel, amiből szinte kibuggyan a melle. Ma is vastag lilával húzta ki a szemét, a rúzsa a ráncok közé kúszik be az első feles után, később már úgysem érdekes. Béla bá lehúzza a pálinkát, int Erzsinek. Súg neki valamit, Erzsi rázza a fejét:
– Később.
– Akkor adj még egyet – tesz egy tízezrest az asztalra Béla bá.
Erzsi felveszi a pénzt, beteszi a melle közé, tölt, aztán mégis a raktárba megy. Béla bá megissza, és utánamegy. A rekeszeket segít arrébb pakolni. Lali tovább nyomja a játékgépet. A törzsvendégek csendesen iszogatnak az asztaloknál. A bordó függönyöktől nem látom, esik-e még a hó.
– Adj egy Unicumot, szívem – jön oda a pulthoz Zoli.
Zolit mindenki ismeri. Hol zöldséges, hol gumis, mostanában valami kárpittisztító géppel házal. Jól mehet neki, most lett egy új autója. Piros.
– Na, legyen még egy, de csak mert hétfő van. Tölts magadnak is!
– Üdv a csapatban, Katikám – tér vissza erre Erzsi. A haja csapzott, izzadságszaga van, nem tudom, hogy az övé, vagy a Béla báé. Először nem is értem, mire céloz ezzel a csapattal, utána szabadkozni kezdek, gyorsan leállít. – Mit gondoltál, mi ez, jótékonysági műsor?
– Két citrom, a franc essen belé! – kiált fel Lali.
– Zolikám, gyere, még egy körre a vendégünk vagy – vihorászik Erzsi. Zoli rám néz, vicsorogva indul a pult felé. Odacsúsztatja az ötezrest. Erzsi szó nélkül elveszi, és a mellem közé rakja. Zoli rám néz, Erzsi a fenekemre csap.
– Egészségetekre! – nyújt felém még egy felest. Kábán nyúlok utána. Béla bá bólint, mintha az áldását adná. A vécébe megyünk Zolival. Irtózatosan hideg van. Nyitva van az a kis ablak felül, és még a zöld szúnyoghálón át is látni, milyen hatalmas pelyhekben hull a hó. Megpróbálom megszámolni őket. Ötvennyolcnál hagyja abba.