A fiának írt levelet, mint Arany János verséből megtudtuk, egy önkéntes fekete holló kézbesítette: “S ahol jön, Ahol jön / Egy fekete holló; / Hunyadi Paizsán / Ül ahhoz hasonló. / Lecsapott, / Lecsapott / Fekete szélvészből, / Kikapá / Levelét / Az anyai kézből”. Éjfélkor a holló már meg is érkezett a válasszal: “Éjfelen / Kocognak / Özvegy ablakába. / "Ki kopog? / Mi kopog? / Egy fekete holló! / Nála még / A levél / Vagy ahhoz hasonló”.
Remélem a hollók ma sem zárkóznak el a kézbesítéstől, mert ha igen, akkor a levelek bizony nem érik el a címzetteket. Ez jutott eszembe a nemrég olvasott hírről, a postai szolgálat megszűnéséről Dániában. December 30. óta Dániában nem kézbesítenek többé leveleket. Dánia ezzel első Európában, de nyilván követni fogják mások is, ugyanis az elmúlt 25 évben 90 százalékkal csökkent a postán küldött levelek száma. Míg a XIX. században a postai szolgáltatás általában állami kézben volt, napjaikban Angliában, Németországban, Hollandiában és Japánban, Ausztriában, Belgiumban, Portugáliában és Máltán már teljesen vagy részlegesen privatizálták.
A levélírás valaha sajátos művészi teljesítmény volt, a levél fontos irodalmi műfaj. Híres levélírók ezrével ontották a leveleket. Voltaire mintegy 20 ezer levelet írt életében, az angol Viktória királynő csupán idősebb lányának 3700-at. Abigail Adams amerikai First Lady 1000 levelet címzett férjének, Van Gogh levelezése 900 darabra rúgott, Bartók Béla vagy 4000 levelet írt.
A levélírás és -olvasás a képzőművészet kedvelt témája volt. Johannes Vermeer több képet is festett levélolvasó nőkről. Gabriel Metsu az 1660-as években levélíró férfit festett meg. Munkácsy Mihály jól ismert zsánere a Levelet olvasó hölgy.
Mint a régi festmények is mutatják, eleink kihegyezett madártollal írtak. Ebben is az angol ipari forradalom hozott fordulatot: a XIX. század elején Birminghamben megindult a fém tollhegyek tömeggyártása. 1850 körül megjelent a töltőtoll. De nemcsak az írószerszám tökéletesedett. Angliában 1844-ben szabadalmaztatták az előregyártott borítékot.
II. Károly Angliában alapította meg 1660-ban az első Postahivatalt, Amerikában a Kontinentális Kongresszus pedig még 1775-ben, a Függetlenségi Nyilatkozat jóváhagyása előtt kinevezte Benjamin Franklint Postamesterré.
A magyar olvasót nyilván meglepi, hogy 1526 nemcsak a török hódoltság kezdete, de ebben az évben indult meg Pozsony és Bécs között az első magyarországi rendszeres postajárat is. 1722-ben III. Károly királyi rendelettel állami kezelésbe vette a postaszolgálatot. A levélszállítást állami monopóliumnak nyilvánította. 1867. május 1-jén létrejött a Magyar Királyi Posta, és 1869 őszén, a világon elsőként az osztrák és magyar posta forgalomba hozta a levelezőlapot. Nem váratott sokáig magára a képes levelezőlap sem. A feljegyzések szerint az elsőt Bécsből postázták 1871-ben. Igazán népszerűvé és elterjedtté azonban a chicagói világkiállításon vált, 1893-ban.
1896-ban a postások kerékpárokat kaptak, majd 1900-ban Csonka János magyar konstruktőr háromkerekű motorkerékpárokat készített a Magyar Királyi Postának. 1903-ban Győrben gyártották az első magyar postaautókat, ami egyben a magyar autógyártás megszületésének éve is.
A postaládák manapság megritkultak, eltűntek Los Angeles nagy területeiről, a mi környékünkről is. Érthető változás ez, hiszen a magunk példáján is látom, hogy levelet csak hivatalos helyekről kapunk, és mi is csak oda írunk. A magánlevelezés, akár kontinensek között is manapság úgyszólván maradéktalanul a komputerre, az e-mailre került át. Még az ugyanebben a városban lakó leányommal is e-mailen váltunk üzeneteket. Ez verhetetlen, hiszen a levél 1-2 percen belül - akkor is, ha éppen autót vezet vagy Dél-Afrikában tartózkodik - már a címzettnél van, és újabb pár percen belül a válasz is megérkezhet. A komputeres levelezés informális, néha megszólítást sem írunk, sőt a levél olykor egyetlen befejezetlen mondat.
Lehet, hogy ezzel a levélírás és -olvasás elveszítette romantikus jellegét? Egyelőre legalábbis még nem láttam olyan festményt, hogy “komputeren levelet író nő”. Úgy tűnik, hogy gyakorlatias világunkban a levél mint irodalmi műfaj is talán megszűnt létezni. Lehet, hogy az iskolákban majd hosszasan kell a nebulóknak magyarázni, mit is jelent Puskin Anyeginében Tatjána mondata: Én írok levelet magának…?