Félrelépések, anyagi kilengések, a Jézuska/Mikulás/húsvéti nyúl kombó, megannyi kisebb-nagyobb titok a mindennapokból, melyekre előbb-utóbb fény derül. Aztán persze akadnak olyanok is, melyek örök rejtelmek maradnak, a családban ilyen nagyapám története: senkinek sem mesélt frontélményeiről, illetve, hogy a második világháború után hogyan építette ingyen négy évig Kujbisev mellett a szovjet kommunizmust. Azokról az évekre csak egy géppuskalövedék töltényéből készült benzines öngyújtó emlékezik…
Természetes, hogy a politikában is akadnak ügyek, melyeket államérdekből még a legerősebb demokráciákban is titokká kell minősíteni még a következő emberöltő számára is. Jobb helyeken valóban csak ilyen esetekben válik titokzatossá a hatalom, idehaza viszont a 2010-es fülkeforradalom óta a NER egyre több ügyet próbál meg úgy megoldani, lezárni, eltussolni, hogy rányomja a titokpecsétet. Tavaly 27 titkosított kormányhatározat született, ezek jellemzően stratégiai projektekkel kapcsolatosak, még a címük is titkos, börtönt kockáztat, aki akár csak beszél is róluk. Ez a szám akár normálisnak is tekinthető, ám emellett – ahogyan ezt a HVG megírta – több, mint félezer határozatot úgynevezett nem nyilvános kategóriába sorolt a kormány, ami közel 40 százalékkal több, mint egy esztendővel azelőtt, ami azért jól jelzi, hogy választások jönnek. Vagyis csak tavaly akadt cirka 600 olyan kormányzati döntés, melynek tartalmát, s ezáltal következményeit el akarja titkolni a Fidesz-KDNP az ország elől. Ha valóban nemzetbiztonsági érdek vezetné a kétharmadot, érthető lenne, ám az elmúlt években olyan, a közt vélhetően érintő témákban született határozatokat titkosítottak, mint a Paks II.-beruházás, a Budapest–Belgrád vasútvonal, a Fudan Egyetem, a lélegeztetőgépek, a vakcinavásárlások, az állami dolgozók leépítése, a Pegazus-engedélyek vagy a letelepedési kötvények.
Ezek alapján sokkal inkább úgy tűnik, a hatalmat nem a nemzet, hanem a maga biztonsága vezérli, hiszen így jogi kiskapukat sem hagyva lehet jó időre eltüntetni dokumentumokat, s amire a csontvázak elkezdhetnek kidőlni a szekrényből, maximum csak a titkosítók emlékezetét lehet majd átértékelni. Ez pedig láthatóan nem fontos: a jelen sem érdekli őket, hát még a messzi jövő…